Ismét eltelt egy hét, és az igazság az, hogy már többször is akartam postolni, "de nem megy az könnyen faluhelyen" :)

A hétvégén beköszöntött a nyár... Eddig mióta itt voltam, szinte minden nap esett az eső, azt hittem, hogy itt valami monszun van éppen. Ahogy általános iskolában tanultam a trópusi éghajlatról, minden nap menetrend szerint megérkezett az égi áldás. A hétvégén ez megváltozott, viszont igazából magam sem tudom, mi a jobb, mert most meg igen meleg van.

Egy barátom meglátogatott Baselből, szombaton Stuttgartban találkoztunk, s Königstraße-n toltunk egy (na jó, kettő-kettő) sült kolbászt, majd röviden tiszteletünket tettük a legkisebb és egyben első, helyi, családi sörfőzdéjében a Calwer Eck Brauerei-ban. Saját főzésű, friss, szinte szűretlen vegyes sörük van, melyet kancsóban is lehet kérni - nem olcsó, de remélem, nem utoljára ittam belőle :) Jó dolognak találom azt, hogy az ember itt ihat egy sört, és aztán még hazavezethet. Mondjuk valljuk be, hogy ha otthon is bevezetnék ezt, egy csomóan full részegen is úgy gondolnák, hogy "még belefér". Valahogy itt megvan a kultúrája a dolognak.

Felmentünk a Hauptbahnhof tetejére is, a torony éke egy hatalmas, forgó, este pedig kivilágított Mercedes embléma. (Amúgy ilyen van még a 8-as autópályára München felé kivezető szakasz mellett is.) A torony teteje 12 emelet magasan van, és egy lift visz fel. A kilátás egész korrekt, de sajnos egy kicsit elrontja a drótháló, ami valószínű, hogy inkább az öngyilkos jelölteket tartja vissza attól, hogy leugorjanak, mintsem a madarakat, hogy berepüljenek :) Innen rá lehet látni a Fernsehturm-ra, és elgondolkodtató, hogy milyen lehet onnan körülnézni... Na majd legközelebb...

A városligetet juttatta eszünkbe a Schloßgarten, ami a város szívében található, és nagyon nagy területen nyúlik el. A pályaudvarhoz közeli részén azért láttunk egy, számunkra csöves tanyának tűnő kis sátortábort is, amely mellett egy díszes, színes társaság élvezte nomád módon letelepedve a perzselő nyári napsütést. Hiába, megfordul itt is mindenki, még magyar mondatokat is hallottunk egy roma társaságtól, akikhez sajnos éppen nem volt időnk odamenni haverkodni. A Schloßgarten nem csak azoknak ajánlott, akik az nyüzsgő városból a természetbe szeretnének kicsit menekülni, hanem a megfáradt, de főleg éhes, és nem kevésbé szomjas flótásoknak is. Nekik kedveskedik a Biergarten, mely szombat késő délután már tele volt hangoskodó fiatalokkal. Van itt élet, kérem szépen :) Meg is untuk, és hazajöttünk Neidlingenbe, ahol még hosszasan beszélgettünk a teraszon a világ nagy, és még nagyobb dolgairól. Igazán bírom ezt a kis falut, kár, hogy már nem sokat fogok itt vendégeskedni :(

Vasárnap be is bicikliztük a környéket - Rittmann bácsi a múltkor felajánlotta, hogy a három bicikli közül választhatok, és használhatom őket... ...most választottunk egyből kettőt is, és a jó időt élvezve bejártunk két szomszédos falut is. Még szerencse, hogy errefelé elég közel vannak egymáshoz a települések. :D:D:D

Kora délután úgy döntöttünk, hogy ideje búcsút venni, és visszavinni Attilát Stuttgartba. Útközben még kajáltunk egy dönert Wernau-ban, és megpihentünk Altbach egyik kerti sörözőjében is. Kívülről megnéztük az Esslingeni lakást, és mikor a szemközti szomszéd néni elzavart, mert szerinte rossz helyre parkoltam az autóval (igazából nem értettem, mi volt a problémája, de már hatalmas empátia alakult ki bennem, és az értelmes bólogatásnak is fekete öves nagymesterévé váltam), célba vettük a Stuttgarti pályaudvart...

Jó volt ez a hétvége, jó volt végre a Skype-on kívül is magyarul beszélgetni kicsit. Remélem, hogy még sokan meglátogattok itt, és Titeket is megkínálhatlak az Aldiban 32 centért árult búzasörrel. Szegény Attilának csak a 28 centes jutott :)