Szülők Német honban III.
Hajnalodik, kiugrom az ágyból….megint üres már a lakás…(hinném, de azért Boldi reggeli fütyörészése a zuhany alól mégiscsak elfeledteti velem ezt :)). Szülőket felkészítettük az útra, 5 órakor elhagyták a házat és mostanra már biztosan Münchennél járnak. Még mielőtt azonban előre szaladnánk, nézzük a tegnapot:
Vasárnap: A kissé hosszúra nyúlt éjszaka után elhúzodott a felkelés is…számunkra! Természetesen Anyuék addigra már rég bejárták a környéket. 10 óra már elmúlt mire összeszedtük magunkat, szavazásra bocsátottuk a vasárnapi tervezetet és mindenki megelégedésére egyhangúan döntöttünk! Először megtekeintjük az Esslingeni várat majd pedig a belváros eddig pénteki sötétbe burkolózott részeit tekintjük újra meg, kiegészítve az óvárossal és karácsonyi vásárral.
Sajnos alig, hogy kiléptünk a lakásból, könnyes vagy még inkább esőcseppes szemmel konstatáltuk, hogy hát már megint esik. No persze ez nem olyan dolog, ami bármitől is elijesztene minket, sőt méginkább emlékezetesebbé tud tenni napokat, de mégiscsak jobb lett volna azért egy kis napsütés. A várnál éppen sólyom, sas ill. egyéb hatalmas karmokkal és szárnyakkal rendelkező madár bemutatót tartottak. Furcsa volt…..hatalmas park, közepén szalaggal elkerített kis rész. 
A bemutató „megtekintésére” fizetni kellett, így bárminemű bámészkodás mely arra utalhatott, hogy akár fél szemmel is nézi valaki a műsort, súlyos következményekkel járt: Makrancos kinézetű hölgy, karján egy bagollyal, német szavakkal dobálózva, mindenféle figurákat írt le a kezével. Mindezek fényében kissé sietősre vettük a várlátogatást, néhol azért készítettünk fényképeket is, de kizárólag csak a várból megtekeinthető városról ill. szőlősorról. Időközben elállt az eső is.
Leálltunk egy közel eső parkolóházban és elindultunk a tervezett körsétánkra. Hihetetlen hangulat uralkodik ilyenkor. Minden felé égők, sok ember, össze-vissza utcácskák, illatok….minden, minden olyan karácsony. :) Beültünk egy kis étterembe, fiúk sört, lányok kávét ittak. Időközben kezdett sötétedni, így kis felmelegedés és pihenés után tovább haladtunk a karácsonyi forgatagban. Szeretem ezt a várost, kb akkora mint Győr…kicsi de mégsem kicsi és nagyon hangulatos. Az út megkoronázásaként elmentünk egy étterembe, amit mi Boldival korábban már teszteltünk, mégiscsak kóstoljanak meg valami igazán német specialitást: volt végül azt asztalon Käsespätzle, Zwiebelrostbraten (érdekes: pirított hagyma nélkül J), Barbecue Teller és azért, de csak mert a kiváncsiság nem hagyott nyugodni mi lehet az a „Crepes”, hát rendeltem egy ilyen desszertet. Végülis kiderült, hogy sima palacsinta kb, persze azért meg nem maradt. :)
Azt hiszem mindenki nevében elmondhatom, hogy bőségesen jól laktunk és nagyon finomat ettünk. Hazaértünk szerencsésen, leparkolunk, mindenki kiszáll, Boldi menne ki, hogy na akkor keres helyet az autóval…hát…csak nem indul, meg sem nyikkan. :) Mondanám, hogy ez a formánk, de az lett volna az igazi, ha mindez a mélygarázsban történik és onnan kell kivontatni vagy babrálni vele… Így mégiscsak azért mellénk állt a szerencse is. :) Akkor bicepszre fel, kimegyünk eltoljuk… Boldi gondolkodik, mi lehet, mi lehet?!
Autós magazinunk különkiadása: amikor azt hiszi az ember, hogy egy bajor féllábon is bajor, akkor azért jusson az eszébe, hogy az is csak egy autó. Ha pedig már a 17. évét tapossa azon a fél lábon, akkor tud bosszantó dolgokat produkálni. Például olyat, hogy leállítod a motort, kiugrasz, beengeded a többieket a lakásba, majd te visszaülsz, hogy keresel helyet és leparkolsz, indítóznál és meg se nyikkan. Konkrétan elfordítod a kulcsot, és nem történik semmi. Volt már ilyen máskor is, pl. amikor D-ben vagy R-ben próbáltam véletlenül indítani. Csakhogy most P-ben volt. Még egy próba: nem megy N-ben sem. -„Emberek! Nagy a baj.” – gondoltam. Egyetlen kulcs van az autóhoz, és elromlott benne az EWS2 jeladó? Mehetek a BMW-hez új kulcsot venni? Az autó meg az út közepén a tilos övezetben. Gondoltam nem verem nagy dobra, megtartom kettőnknek a kis titkunkat, ezért csendben kihívtam Orsit, ő leellenőrizte, hátha neki szép szóra megnyikkan, de sajnos nem. Letoltuk az útról. Megnéztem a neten, hátha volt már valakinek hasonló nyűgje, de semmi idevalót nem találtam. Még a józan paraszti eszemre hallgatva úgy gondoltam, hogy a biztosítékokat végignézem. Akkor már két segítőm is jelentkezett, úgyhogy kicsit sem féltem már kint egyedül fejlámpával a sötétben és szemerkélő esőben. Biztik bogarászása térkép alapján – mind jónak tűnik. Utolsó halovány és erőtlen próbálkozásként akksi leköt. Bepattanok, izomból kétszer PRND321 és vissza. Akksi visszaköt, melyet elégedett elektromos szikra nyugtáz a sarunál. Kulcs elfordít, gyújtás, indít – pöcc-röff. Az esetleges kellemetlenségekért senki nem kért elnézést, ennek ellenére bent 2dl zsérci leányka nagyon jól esett. Vége. /Boldi
De minden jó ha a vége jó, elindult és ez a lényeg, vagy ahogyan Geszti Péter mondaná, „Akkor jó egy film, ha a végén jönnek a boldog kisfarkasok és akkor mindenki boldog”:)
Itthon már csak a hideg sörök kedvéért nyitogattuk a hűtőt…azt sem sokáig, hiszen korán volt pizsomaosztás a hajnali kelés miatt. Persze, ahogyan máskor is, a tervezett idő megint kicsit elnyúlt. Megnéztük a készített fényképeket, videókat és már este is volt.
Remélem, mindenki jól érezte magát és hát hagytunk még bőven látnivalót legközelebbre is!
A szülőkkel készült interjú itt található: LINK
u.i.: Reggeli gyanánt az utolsó, kidobásra szánt Somlóival is sikerült meggyűrköznünk, így semmi sem veszett kárba. :)
