A német táj nagyon bejön. Magyarország legszebb hegyvidékeitől annyiban különbözik viszont, hogy itt minden második hegy tetején van egy vár, kastély vagy annak a restaurált romjai :) Ha Neidlingen honlapját megnézitek, az egyik legfontosabb motívum - a cseresznye mellett, amit itt előszeretettel termesztenek, és árulnak - ott is, a falunak helyet adó völgy fölé magasló legmagasabb hegy tetejére épített Reußenstein várának romjai.

Mióta itt vagyok, azóta mozgatta a fantáziámat, hogy felmásszak oda. Péntek délután egy (igen, 35 centes :)) búzasör társaságában beszélgettem Rittmann bácsival, és sok egyéb dolog közt szóba jött az is, hogy megközelíthető-e a rom. Hát persze, hogy az, úgyhogy nosza rajta, nekem sem kellett több. Szombaton felvettem a még bejáratós túrabakancsom, és útnak indultam. A falu határában egy parkolóban találtam egy turista térképet, nagy nehezen meg is találtam rajta a célpontom, belőttem az utakat, amelyeket követnem kell. Szokásom szerint egyszer még visszafordultam, mert elbizonytalanodtam, hogy jó felé megyek-e :) Aztán még egy lelki fénykép és GO!

Az erdő is hasonlít a magyar erdőre. A különbség talán annyi, hogy az utak illetve ösvények egy kicsit gondozottabbak, és nincsenek agyonvágva autók keréknyomaival, hanem teljesen jó állapotúak, kaviccsal szórtak. Jó pár magasles mellett haladtam el, útközben láttam egy őzsutát is a gidájával, remélem ők a vadászidényben kicsit óvatosabbak... Egy csomó vörös meztelen csiga volt az utakon, otthon ilyennel még nem is találkoztam. Az egyik "el is volt romolva", valaki nem vette észre, és agyonlépte... :(

Egy kis vízeséshez értem, teljesen érdekes volt, hogy a hegy oldalából a fák gyökere és a moha közül ezer helyen fakadt a víz, mely később kis patakká duzzadt, és a szikláról a mélybe hullott. A látvány annyira szép, hogy egy kis pihenő állomás is készült ide farönkökből. A megfáradt nénik és bácsik itt tudnak gyönyörködni, és kicsit fel is töltődhetnek. Én is szétnéztem, de sokat nem haboztam, és tovább indultam.

Már jó ideje mentem, amikor a fák lombja között feltűnt a várrom. Az egyetlen probléma az volt, hogy innen a hátsó oldalát láttam - szóval valahol elvétettem az utat. Magyarországon biztos nem mernék olyan csúnyát mondani, mint ott mondtam, és még nagyobbra nyitott szemmel elindultam vissza. Találtam is egy felfelé vezető keskeny gyalogösvényt, ami a visszafelé irányból látszott igazán, nem is csodálkozom, hogy elmentem mellette. Igazi kis kaptatónak bizonyult, de biztos voltam benne, hogy jó irányba visz. A tüdőm majd' kiköptem, mire felértem a hegy tetejére. A rom egész jó állapotban volt, többen is voltak ott. Ők valószínűleg valami más úton jöttek ide - pl. a 200m-re található autós-motoros parkolóból :) - mert annyira nem tűntek fáradtnak... Szétnéztem egy kicsit, megcsodáltam a falut a magasból, majd mivel már elég éhes/szomjas voltam elindultam haza.

Lefelé egy kicsit könnyebb volt menni, és a cipő végre nem a sarkam törte :) Kb. 3 óra alatt jártam meg az egészet, teljesen jó élmény és végre egy kis testmozgás volt.