HTML

Német kalandtúránk

Friss topikok

Linkblog

Nyári szünet - Mount Blanc, Riviéra, Monaco - 1. rész

2011.08.27. 18:14 BBoldi

A hatalmas kihagyás után közkívánatra újból jelentkezünk! :)

Az igazat megvallva egy jó ideje visszatértünk Németországba, de mindig elfoglaltuk magunkat valamivel, és ez így is van jól. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy nem fogtok lemaradni semmiről, és egy nyalarásos beszámolóval kezdjük az újabb sorozatot.

Indítsuk hát az időgépet, és egy picit tekerjünk vissza a szabályzón - egészen július 6-ig...

...Wendlingen am Neckar, 2011.07.06. 17:30...

...vége a munkaidőnek (na jó, hazudni se kell, itt ilyen nincs), indulni kell. Steffi, a kolléganőm már várt rám, ő ugyanis minden nap az Internationaler Verkehrsflughafen előtt autózik el, ezért megígérte, hogy az utolsó napomon kivisz a reptérre, az autót így a céges parkolóban tudom hagyni. A reptérre menet minden jól ment, nem kaptunk dugót, és bőven volt időm szétnézni a méregdrága üzletekben is. Pár csokit vettem azért, nehogy már üres kézzek jöjjek haza.

A Germanwings menetrendszerinti charter járata pontosan szállt fel - ilyen élményben azonban még nem volt részem. A pilóta egyenest egy viharfelhőbe irányította a gépet... Métereket dobáltak rajtunk a légörvények, és tök sokan be voltak csokizva. Én csak próbáltam élvezni a hullámvasutat, de nekem is könny szaladt a szemembe közben az izgalomtól :) A felhők fölé érve már minden rendben volt, és Budapesten egy meleg, nyári estébe érkeztem meg. Furcsa, de azért jó érzés volt majd' egy hónap után újra otthon lenni. A legjobb érzés viszont az volt, hogy már vártak is rám.

Joci volt a "taxis", Orsi csak "potyautas", ennek ellenére mondjuk én szorultam hátra az autóba. A ki-és beszállás a Ferihegy 1-en mindig kicsit sietősre sikerült még. A parkolódíjakat el akarjuk kerülni, viszont a rend éber őrei kínosan vigyáznak arra, hogy a taxisokon és az engedéllyel rendelkezőkön kívül mindenki más a fizetős parkolóban intézze el a hozzátartozója útra bocsátását. Na nekünk azért még mindig sikerült megoldani, de hosszabb műveletekre nincs is idő :)

Kis újpesti kitérővel gyorsan visszaadtam a nagyon jó szolgálatot tett székely GPS barátunkat a gazdájának, Máténak. Hazaérve pedig már a kisöcsém is az ajtóban várt: gyors élménybeszámoló, puszi, pá, kézfogás. Ekkor még vissza kellett szolgáltatni egy kölcsöntelefont Olesz bácsinak, és így legalább megtudtuk, hogy reggel pont arra megy mint mi, így nem kell taxit fogadni az Elte TTK épületig, hanem a rengeteg cuccunkat segít a buszhoz cipelni. Hozzászokott a nemesebbik felem az autózáshoz, nem semmi élmény volt, hogy ilyen problémákkal kell szembesülni... A segítség híre megnyugtatóan hatott. Otthon még egyszer átnéztük a csomagjainkat, rendeztük sorainkat, és kb. éjjel 2 óra volt, mire ágyba kerültünk - az egyébként Orsi által már kiköltözésre 99%-ban felkészített lakásban.

Reggel fél hétkor nem volt egy leányálom az ébredés, de azzal vigasztaltam magam, hogy  úgyis alhatunk a buszon eleget. Igen, igen, busz... Nem is akárhová. Még tél végén fizettünk be egy buszos nyugat-európai körutazásra, mely kb. a "Télből a nyárba" címet viselhetné. Egy alternatív utazási iroda szervezése, melynek az olasz Alpok és a francia riviéra a két fő témája.

Utastársaink Andris és Rita voltak - Andris az egyik legjobb barátom még az egyetemről, Rita pedig a barátnője. Mikor reggel odaértünk, többek között már ők is ott voltak, de a buszra még egy kicsit várni kellett. Üdvözöltük őket, érzékeny búcsút vettünk Olesz sofőr bácsitól, és mivel közben odaért a busz is, elkezdtük a bepakolást. Mikor ezzel részünkről elkészültünk, nyitottunk egy sört, és lelkiekben is felkészültünk az előttünk álló majd' egy napos utazásra.

Eleinte még élvezetes is volt, osztálykirándulásaim hangulatát idézte. Nem is lett volna baj, ha csak Nagykanizsáig megyünk, de hát nem addig szólt a jegyünk! :) Szlovéniában a Dráva völgyében haladva már igencsak feszengtünk az ülésben, és a felfújható nyakpárnáink sem hozták a vásárláskor beígért kényelmet. Próbáltam aludni, de nem igazán ment - bezzeg Orsinak semmi gondja nem volt, szerintem még életében nem aludt ilyen jókat, mint a buszon. Na hozzáteszem, hogy régen is volt ilyen fáradt, a költözésre készülés miatt pár órákat aludt csak az elmúlt napokban.

Az első hosszabb pihenőnk az ausztriai Klagenfurt mellett található Maria Wörth városában volt. Itt található a Wörthersee, melyben a bátrabbak meg is mártózhattak. Mivel épp egy zivatar után érkeztünk ide, és elég baljósan gyülekeztek a felhők, a többi gyávával együtt mi ezt kihagytuk. Helyette szemügyre vettük a városkát, mely gyönyörű, és elég jól gondját is viselik. Íme pár kép:

Egy étteremben magunkhoz vettünk néhány kalóriát és véralkohol-ezreléket, majd a megbeszélt helyen és időben felszálltunk a buszra. Utazásunk egyik leghosszabb szakasza következett: az osztrák Alplokat lassan elhagyva Olaszország felé vettük az irányt.

A hegyeket egy darabig magunk mögött hagytuk, és a Pó síkságon keresztül közelítettünk Courmayeur, az olasz Alpok egyik legszebb kis városa, és a Ferret-völgy felé. Egész éjjel utaztunk, az olasz autópályán benzinkutakon és pihenőhelyeken álltunk meg néhány alkalommal, hogy a lábunkat kinyújtsuk, illetve ki-ki kisebb-nagyobb dolgát elvégezze. A pihenők valami miatt a buszsofőröknek is fontosak voltak, de az érthetetlen vezetési szabályaikat sajnos még az idegenvezetők sem tudták rendesen elmagyarázni, így nem is próbálkoztunk megérteni, mikor, miért és mennyi időre kellett megállni. Az éjjel elég csendesen telt, csodával határos módon egész jól sikerült aludni is, és csak akkor ébredtem fel, amikor le-le kanyarodtunk a pályáról. A sok üléstől totál bedagadt a bokánk és a lábfejünk, egész ijesztő látványt nyújtott. Tapasztalt utazók megnyugtattak azonban, hogy ez elmúlik, ha az ember tartósan visszanyeri rendeltetésszerű testhelyzetét (el is múlt a következő napokban).

Reggel 7 óra körül érkeztünk meg Courmayeur-be, mely neve franciasága ellenére egy olasz városka. Innen csak pár percre volt a kempingünk, na de erről már a következő felvonásban fogok beszélni. Végszóként, valamint elöljáróban még három kép, csak hogy el tudjátok képzelni, milyen látvány is fogadott (segítek: lenyűgöző).

 

Remélem, hogy hamarosan megint lesz egy kis időm posztolni, addig is tartsatok ki: legyetek jók, és szobatiszták! :)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://boldiesorsinemetorszagban.blog.hu/api/trackback/id/tr383184258

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása