"Természetesen ami mindenkinek járt: PEREC utalvány:)"
Stuttgartban szerveztek állásbörzét, pont amilyenek otthon is szoktak lenni. Sok céges stand, ingyen toll, sok frissen végzett emberke keresné a helyét a nagyvilágban. Itt azért kicsit komolyabban veszik, mint otthon, nem csupán céges bodegák vannak, hanem busszal viszik a jelentkezőket a cégekhez, a helyszínekre. Már nem is emlékszem, hogyan találtam rá erre a lehetőségre, de valamilyen internetes kutakodásom eredménye lehetett. Gyorsan regisztráltam is és a dátumon kívül sokáig nem is tudtam sokat az egészről.
Elérkezett a nap, még körbenéztem a hirdetett oldalon. Már fel volt sorolva 4 járat, amely közlekedni fog: kb. 4 órakor indulnak, és 8 órakor érkeznek vissza Stuttgartba. Minden buszjárat esetében olyan 7-8 cég fel volt sorolva. Már ez elején gyanús volt, hogy hogyan fogunk tudni 4 óra alatt ennyi céget meglátogatni, de gondoltam majd ez is egy újabb német titok lesz, valami leleményes időbeosztás, fénysebességgel közlekedő buszok vagy valami ilyesmi, amit mi magyarok nem is sejthetünk.
Kissé sietősre vettük odafelé az utat, hogy még legyen előtte elég időnk a standoknál is begyűjteni a szükséges anyagokat, cégneveket és hát tájékozódni mégis. Gondoltam, arra legalább tökéletes alkalom lesz, hogy megtudjam, milyen cégek működnek egyáltalán itt a közelben, milyen profillal, stb… Persze volt jó pár, ahova már pályáztam is, de sok új is. Körbe is jártuk viszonylag hamar…kicsit azért kisebb volt, mint a Corvinuson szokott lenni és sokkal zsúfoltabb is. Eszembe jutott, mikor még csak azért jártunk oda elsős korunkban Valiékkal, hogy igyunk valami teát, kávét vagy épp csak, hogy begyűjtsünk pár szuper tollat a nehezebb napokra… J De szép idők is voltak az egyetemista évek J
4 óra, indulnak a buszok. Lemegyünk, kissé bámészkodunk… kezünkbe nyomnak valami lapot valami menetrenddel és látjuk, hogy beállnak sorba a buszok, 1-2-3-4. Mi kiválasztottuk a 3-as útvonalat, mert így fél perces eszmefuttatás után az tűnt a legérdekesebbnek. Elindultunk… 6 cég kb.. Áhh, jó lesz ez. Közben nézegetem kezemben a papírt. Menetrend… Valahogy nem áll össze teljesen a kép… Mi ez a sok szám?! Boldi is néz, hm… közben megáll a busz, bemondják az első cég nevét és leszáll kb. 6 ember. Ajtó bezár, elindulunk. Hirtelen leesett, hogy ez a busz ez nem „vár” ez a busz megy körbe-körbe, és bárki leszállhat meg fel. Jaaaa, hogy ez ilyen! Na, akkor gyorsan döntsük el, hogy kb a következőn leszállunk-e... Persze oké, akkor szálljunk le, bár nem tudjuk mi az a cég, de megnézzük.
6-an szintén kb. megint leszálltak a buszról + mi ketten. A cég emberei már vártak minket a megállóban, szépen bevezettek minket, prezentációs terem, perec, innivaló minden…. hát akkor mindenkiről egy rövid kis bemutatkozást kérnek. Szépen elmondtam németül, hogy honnan jöttem, ki vagyok, mivel foglalkoztam eddig, stb… kicsit úgy néztek rám, mint valami Ufóra! Miután Boldi megszólalt, hogy ő pedig leginkább csak kísérő, köszi de nem keres munkát akkor már még inkább. No, és amikor kiderült, hogy a cég profilja valami gépészmérnöki szakmába vágó automatizáció és modellezés… Akkor már kezdtem is megérteni, hogy miért néztek olyan különösen. :) Azért a rostos üdítő finom volt, kedvesek voltak és hát már ilyet is láttam akkor. :)
Kint körülbelül 20 percet vártunk a buszra a kiíráshoz képest, iszonyatosan hideg is volt aznap. Felszálltunk, de a következő kereszteződésben már megint dugó volt és így araszolgattunk, míg egészen már 50 perces késést nem konstatáltunk. Elértünk a „Pilz”-hez: mindenki futott fel forralt borral és hot-dog-gal a kezében, minden amire az ember így este 7-kor már az ebéd óta vágyhat… Ezek, ezek bezzeg tudták hol kell leszállni! :) No persze mondtam Boldinak, hogy „áhh egyetemisták, csak az ingyen kaja miatt szálltak le itt, a cég biztosan nem érdekes. :) ” Következő, ahol le akartunk szállni a Festo volt, immár 1:20 perces késésben a buszunk! Ennyi embert én még nem láttam egy helyen, kb. vagy 25-en leszálltak + kártyás beléptető rendszer… Na mondom: nem, akkor itt nem szállunk le, menjünk tovább, majd az utolsó céget még megnézzük, úgyis a késés miatt 1 járatot már „elvesztettünk”.
Utolsó cég INDEX… Ahh, hát ezt még tudjuk is, hogy hol van hiszen mi is Esslingenben lakunk, ahol a cég is van. Persze mi tudtuk, no de az nagyobb baj volt, hogy a sofőr nem! Össze vissza ment már, forgolódott, mikor egyik kereszteződésnél már épp megállt elővenni a térképet de Boldi előbb odaért hozzá, hogy akkor ő segítene, ha szabad, mert mintha itt már egy ideje céltalanul bolyonganánk. J A sofőr kicsit mentegetőzött, hogy tavaly másik vonalon volt, ezért nem tudja. No persze semmi gond. A késésünk közel már 1:40 percre rúgott. Kérdeztem is az irodához tartozó emberkét, akiből minden buszon volt egy, hogy most ha mi le is szállunk - most Stuttgartba visszafelé menet - egy cégnél, hogyan számítsuk ki, mikor jön a következő busz? Egységesen egészkor indítják Stuttgartból őket vagy 2 busz kering itt folyamatosan, vagy hogyan van ez?! Hát ő nem tudja, de valószínűleg 2 busz tesz itt két kört, úgyhogy igazából az biztos, hogy mindegyik késni fog. No, de hogy mennyit?!
Elemeztük a helyzetünket és úgy éreztük már 8 óra elmúltával, hogy ilyen tájt már lehet nem is látnának minket szívesen sehol sem, esetleg 40 percet kint állva a hidegben, buszra várva sem olyan kellemes… Szóval , hát ezt megszívtuk… Menjünk vissza vele Stuttgartig, ennek már így nincs értelme. Felmarkoltuk a perecet és irány haza:) A majdnem 5 óra buszozásból így kb. 4 órát töltöttünk valóban a buszon a cégek nézegetése helyett, de hát ez van. Legközelebb már okosabbak leszünk. :)
Mindenesetre ennek az egésznek megvolt a hangulata és szerintem iszonyatosan jó dolog, hogy van arra lehetőség, hogy az ember személyesen is megnézzem egy céget. Prezentálnak, körbevezetik az embert… Nekem nagyon tetszett. Ilyenre Magyarországon is szükség lenne.
