Szerdán volt az első munkanapom, azóta dolgozok megint, mint a kisangyal. Vége a munkanélküli státusznak...

Időben keltem, kicsit felfrissítettem a budoárom :) Még meg is borotválkoztam, nagyon durva. Innen Neidlingenből kb. 20-25 perc alatt értem oda Wendlingenbe. 2 falun kell keresztülmenni, aztán autópálya direktben, végig. Reggel kilenckor bejelentkeztem a portán: 'Gúten morgen, ihh bin nóje mitárbájter hír'... A portás néni megkérdezte a nevem, aminek hallatán végigfutott rajta a hideg, a meleg :) Megkérdezte, ki a főnököm, majd felszólt neki, és be is állhattam a dolgozói parkolóba. Szerencsére itt helyben lehet parkolni, bár a parkoló nem fedett - ezt az egyet azért még elnézzük. (A rendszámot azóta le is jelentettem, úgyhogy már automatikusan nyílik is a sorompó, ahogy közeledek :))

Axel -ő a főnök - már várt, kölcsönös üdvözlés után pedig felvezetett, és megmutatta a helyem, ahol egy darabig fogok ülni. Open office jellegű az iroda, ami engem nem zavar, régen már dolgoztam hasonlóban. Röviden körbevezetett a szobában, bemutatott a kollégáknak, akik pár szóban azt is elmondták, mivel foglalkoznak. Szerintem mindenki tudja, milyen az, amikor bemutatkozik valakinek: a saját neved ki tudod mondani, egy nevet esetleg még megjegyzel valahogy, ha nagyon szugerálod magad. De ha 5 percen belül 20 név jön veled szembe szorosan egymás után, ráadásul nem is érted őket tisztán... ...na az káosz. Így a neveket még tanulom, szerencsére lassan, de biztosan boldogulok vele.

A munkatársak mosolygósak, és eddig nagyon segítőkésznek mutatkoznak. Semmi kisebbségi érzésem nincs amiatt, hogy magyar vagyok. Lehet, hogy ide még nem ért el a rossz hírünk? :) Amúgy egy tippem van, hogy miért ennyire nyíltak. Igazából nem én vagyok köztük az első bevándorló. Van egy srác, modulfelelős, akinek a szülei szerbek, van egy orosz csóka, aki hozzám hasonlóan ABAP programozó, valamint nemrég érkezett egy .NET fejlesztő lány Romániából. Telefon konferenciánk is volt már a harmadik ABAPossal, aki Melbourne-ből végzi a dolgát. Mondhatjuk, hogy jól kitaposták már az utat. Jah, jut eszembe - a legfőbb IT vezetőnek is szláv vezetékneve van... Egyébiránt az egész cég echte német, bár a világ minden táján van értékesítés, de a gyártást azt nem szervezték ki Kínába - a minőség mindenek felett! :)

Axellal az első nagyobb kirándulásunk a HR-re vezetett, ahol be kellett mutatnom az előző nap kapott bankszámlaszámom, társadalombiztosítási kártyám ill. adókártyám. Eztán megkaptam a belépőkártyám, és a falhoz állítottak, hogy egy teljesen életszerű képet tehessenek be rólam a cég belső kiadású újságjába :)

Itt a HR-en kellett volna leadnom, a még Magyarországra, postán küldött termékkatalógus-kérdőívet, mely egy 21 oldalas feleletválasztós teszt, amit a 300 oldalas, színes szagos fúró-csavarozó-csiszoló-maró-porelszívó katalógus alapján kellett volna kitöltenem - ezt egyénként minden új belépőnek ki kell tölteni. Ez alapján lesz egy 3 napos képzés, ahol a termékekkel fogunk foglalkozni. Rend a lelke mindennek, ha egyszer itt dolgozol, akkor tudjad is, hogy mivel foglalkozik a céged :) Az egyetlen probléma, hogy az asztalos, festő és autófényező szókincsem még kicsit szegényes németül, de ma befejeztem, úgyhogy hétfőn ezt is oda tudom adni. Kíváncsi leszek az eredményemre :)

A HR-en töltött percek után lassan meg is kezdődhetett az Einarbeitung-om. Günther, a fejlesztési vezető sajnos elhagyja a céget 28-án. Már most azt tudom állítani, hogy kár érte, ugyanis abban a 3 napban, amit ott töltöttem eddig, ő volt az, aki a fejemet elkezdte teletölteni a legfontosabb dolgokkal. Szakmailag nagyon ott van a srác, de emberileg is nagyon segítőkésznek találom (amúgy mindenkit, akivel még dolgom akadt itt). Ő maga is aktívan rajta tartja a kezét a rendszereinken, és rengeteg hasznos újra felhasználható fejlesztése van. Általánosságban is valami elképesztő precizitás és strukturáltság árad a helyi programozók munkájából. Nekem is komolyan be kell majd tartani a fő helyi fejlesztési irányelveket, valamint beszélgetéseink során többször elhangzott: "inkább foglalkozz tovább vele, de legyen igazán jó". Úgy érzem, ez tetszeni fog :)

A szakmai dolgokon kívül van egy csomó egyéb, a munkakörrel, munkahellyel és munkakörnyezettel kapcsolatos tudnivaló, amit Günther és Axel felváltva próbálnak átadni. A HR rengeteg "segítőkész" dologgal próbál hatni itt az emberekre, a már előbb taglalt termékoktatással kezdve, a hasznos ötletek gyűjtésén keresztül a sztenderd problémamegoldó módszertan elsajátításáig. Mindent összevéve azért elég igényes, és lássuk be: több, mint egy próbálkozás, ugyanis a főnökeim is eléggé tartják magukat a kapott menetrendhez, és papíron is pipálgatják folyamatosan a tudásátadással kapcsolatosan elvégzett feladataikat.

Amiről nem írtam még, az az ebédlő. Elég érdekes rendszer van: a belépőkártyánk a kajakártyánk is egyszerre. Az üzem területén több helyen van elhelyezve automata, melynek segítségével pénzt lehet a kártyára tölteni. Később a kártyát a megfelelő helyhez közelítve történik a fizetés a kávé-, üdítő- és édességautomatáknál, illetve a menzán a pénztárnál. Rá is toltam rögtön 50 eurót, nehogy má' éhen maradjak :)

Mindenki oltott indulás előtt, elhangzott minden, ami elvehette volna a kedvem a német gasztronómiától (pl. "Most egyél még, Boldi, kinn már nem lesz ilyen jó!", "Hogy fog neked ez a jó magyar konyha hiányozni!", "Zöldséget nehogy egyél, mert belehalsz..."), DE üzenem mindenkinek, hogy köszönöm még élek (Boldi élt, él és élni fog...), és ez a legeslegdurvábban legjobb céges menza, ahol valaha is étkeztem. Valaha. Pedig láttam már 1-2-t. Az első ebédem marha steak volt, nem kis darab hús, steak krumplival, és a salátás pulttól egy jó adag magam által válogatott zöldséghegy társaságában. Németországban vagyunk, ahol a bérek nem a magyar színvonalon vannak, de 4 euro alatt volt a kaja. A kollégák is csak dicsérik a kosztot, és másnap szintén hasonló mennyiségű kaja, frissen grillezett hús, köret, saláta, 3,10-ért... 3-4 euróba egy gyros kerül, úgyhogy szerintem több, mint korrekt. Bejön és kész :) Sajnos ingyen kávé itt sincs, de végül is ezt is túl lehet élni. Egyébként elég komoly géppel magadnak főzöd, az amúgy kiváló kávét, miközben a kártyád "csippantásával" authentikálod magad a fizetést könyvelő szerver felé :)

Enni csoportosan és szertartásosan megyünk, de nagy bánatomra a fakultatív délutáni alvás itt sem divat :(:(:(

A munkára visszatérve, kisebb megbeszélések keretében folyamatosan zajlik a betanításom, és már kisebb feladatokat is kaptam, amiket "hoztam" is. Kellett még a segítség Günthertől, de szerintem hamar bele fogok rázódni az R/3 hackelésébe is :) Vagyis bocsánat! ...itt nem hackelnek, hanem végiggondolt és precíz fejlesztésekkel egészítik ki az egyébként is hibátlanul működő rendszert. A durva az, hogy nem is mondtam olyan nagyon nagyot...

Amit még nem mondtam, hogy végre újra rugalmas munkaidőben dolgozom, 7-10 között akkor esek be reggel amikor akarok, heti 40 óra a munkaidő, amit nagy vonalakban azért egyeztetnem kell majd Axellel. A munkatársaim is rugalmasan kezelik a dolgot, szerdán és csütörtökön elég sokáig benn voltak ők is, de aztán pénteken kicsit lelazultak, és hamarabb szabadultak. Szerintem ezt is komálni fogom. Egyébként még mindhárom nap 9 előtt benn voltam jómagam is, és hát azért meg szeretném mutatni, hogy lehet rám is számítani.

Legyen ez a végszó, elvégre dolgozni jöttem ide, és hát már az első három napban kiderült: itt is kell dolgozni...