Azt írtam, hogy a legelső itt töltött napomon volt egy találkozóm, ahol megnéztem egy kiadó lakást. Bár épp le volt bontva, mert felújítás alatt állt, egész pofás volt. Sajnos ezt nem mi kaptuk meg (bár az első lemondás után még a sírból visszajött a dolog, a közvetítő mégiscsak bekérte az adatlapunkat).

A kollégáim is elvették a kedvem az egész dologtól - na nem, mintha olyan nagyon lelkesedtem volna azért, hogy telefonálgathatok mindenféle közvetítőkkel, időpontokat egyeztetni, ésatöbbi, ésatöbbi - miszerint itt a Stuttgarti térségben lehetetlen emberi áron normális kiadó lakást találni, és mindez belátható időn belül pedig még olyan embernek nem is sikerült, akit mindössze egyetlen anya szült...

Valóban nem egyszerű a helyzet, leírom, miért. Az Interneten van pár gyűjtő oldal, ahol ezrével vannak fenn bérelhető ingatlanok. Mi 30-60nm közöttit kerestünk, valahol Stuttgart közelében, de Wendlingenhez is közel - inkább szebbet, mint nagyobbat, jó tömegközlekedési kapcsolatokkal, ha lehet, akkor fürdőkáddal, illetve lehetőleg közvetítői díj (!) nélkül. Sajnos rájöttünk, hogy ez így teljes egészében nem fog menni. Sajnos azok a lakások, ahol nem kell províziót fizetni - ezek egyébként olyan ritkák, mint a fehér holló, vagy a havasi gyopár az Alföldön - egy szempillantás alatt gazdára találnak. Később az is kiderült, hogy még azok is, ahol az ingatlanirodát is be kell venni a bizniszbe. Ők egyébként nem dolgoznak olcsón: az üzletkötéskor - azt megkoronázandó - az alap bérleti díj (Kaltmiete) 2,38-szorosát kérik el. Minden félretett forintunkat lesöpörtük hát a polcról, összetörtük a malacperselyt és összedugtuk amink van (őőőőőő... ez lehet, hogy mást jelent :)). Szóval elhatároztuk, hogy akár ezt is hajlandók vagyunk kifizetni, csak végre találjunk egy olyan lakást, amelyben hosszútávon is jól éreznénk magunkat. Az idő nyomásáról nem akarok beszélni sem, ugyanis az fix, hogy júli 17-én lesz vége a nyaralásunknak, akkor tudunk bepakolni a teherautóba, és elindulni (én vissza, Orsi oda) Németországba, a szép, új jövő reményében :)

A felállás a következő (megint rossz, aki rosszra gondol, pl.: Galló ill. Szabó úr...): Orsi kutatja az Internetet lehetséges jelöltek után, jómagam pedig az általa napi szinten frissített táblázatból szemezgetek (magyarul válogatás nélkül felhívom őket, hogy időpontot egyeztessek megtekintésre).

Péntek este sikerült egy gyönyörű, praktikus és nagyon jó elhelyezkedésű, 45nm-es erkélyes lakást megnézni Esslingen am Neckar-ban. Ingatlanos volt, kifaggatott, hogy ki vagyok, mikor jöttem, hol dolgozok, dolgoztam, mennyit keresek, stb. Felvette az adataimat (rájöttem, ez itt így megy), és mondta, hogy keresni fog, megpróbál a tulajjal összeismertetni.

Szombatra is volt egy időpontom, de sajnos ez a lakás bár képeken jól mutatott, és egész jó helyen volt, mégsem tetszett. A ház az 50-es években épült, és ezt tükrözte a lépcsőház és a homlokzat is. Valahogy nem éreztem volna jól magam benne. A lakás fel volt újítva 2001-ben, de csak részben - a belső nyílászárók nem voltak kicserélve, és a megkopott, megsárgult festék rajtuk egyáltalán nem keltett bennem jó benyomást, a frissen fehérre kent fal mellett. Megkaptam itt is a jelentkezési adatlapot, de rövid "családi" megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy végszükség esetén adjuk csak be.

A címben említett csoda hétfőn következett be: a pénteki ingatlanos bácsi hívott, érdeklődve, hogy mikor tudnék a szép lakás tulajdonosával találkozni. Mivel a hétfő délutánt az autószerelésre szántam, így maradtunk a kedd este 8 órában.

Annak rendje és módja szerint időben ott voltam a helyszínen. A ház előtt elhaladva láttam, hogy egy néni takarít a szomszéd erkélyen ('bend! - köszöntem neki, amit ő szívélyesen fogadott). Ajtónyitáskor derült ki, hogy nem a szomszéd erkély volt, hanem azé a lakásé... :) Így viszont ismerősként üdvözöltük egymást, majd az ingatlanos bácsi társaságában bementünk, és helyet foglaltunk. Gyorsan bemutatkoztam, elmondtam, kiféle-miféle vagyok és - székely navigátoromat idézve - honnét is gyüttem :)

A fogadtatás teljesen pozitív volt, és mire észbe kaptam, már a bérleti szerződést töltötte a közvetítő barátunk. Átbeszéltük a részleteket - ki, mikor, mire kötelezett, hogyan fizetek és mit, stb., stb., majd leperkáltam 1000€ kauciót, és aláírtuk a szerződést. 952€-t kell utalnom az irodának, melyet nem látok többet (se az irodát, se a pénzt ;)). Az öröm viszont nagy, ugyanis július 15-étől saját magunk fizethetünk lakbért (400€+120€) egy olyan lakásra, amit nem is mertem volna remélni, hogy kivehetünk. A kritériumok közül 2 dolog nem jött össze: a provízió mentesség ill. a fürdőkád - sajnos úgy vettük észre, hogy ezek a dolgok nagyon ritkák errefelé.

Itt vannak a hirdetés képei is:

www.e36fanatics.hu/lakas_esslingen/

(Élőben kicsit másképp néz ki, főleg a terasz és a korlát tűnik itt nagyon kopottnak - amúgy tényleg az is, de ami nekem fontos, az az, hogy lakás belül makulátlan.)

Lehet fikázni, vagy lehet jönni vendégségbe :)