Német kalandtúránk

Írott anyag hiányában magáért beszél a videó:)

                                            A szörny

                                       A hátizsákban...

                                         Degu akció

                                 Az év legjobb zeneszáma

Megpróbálom onnan felvenni a fonalat, ahol Orsi abbahagyta :)

23-a este van, egy vizet melegítő autóval hazaesek este 7 körül, úgy, hogy reggel 4-kor tervezünk kb. ezer kilométert autózni... Sportos lesz ez, kérem szépen. Az este folyamán még kétszer nekifutottam, hogy légtelenítsem a hűtőrendszert, de mindhiába. Még amikor már majdnem megnyugodtam, hogy kiküszöböltem a hibát, akkor is elindult a mutató fölfelé. Szerencsére volt már szerencsém rossz autóhoz, úgyhogy nem okozott problémát az elektromos ventillátor megbabrálása: kívánság szerint bármikor visszahűti a motort a kellő hőfokra - így mertem azt mondani, hogy "Jó, megpróbálunk hazamenni, de nem ígérek semmit."

A biztonság kedvéért induljunk 2 órával korábban, ezért hajnal 2-kor csörgött a vekker, a bepakolással szerencsére este végeztünk, úgyhogy - bár az autó kicsit köhögve indult, ami egyáltalán nem volt rá jellemző - fél három körül fel is hajtottunk a B10-re. Itt 80km/h-s állandó korlátozás van, szóval reméltem, pont megfelelő lesz a motornak. Tévedtem, kb. 10km megtétele után melegedni látszott, muszáj volt a fűtést maximumra állítani. Ez rendezte a problémát, de azért még mindig nem voltam nyugodt. Előttünk volt még néhány igen komoly emelkedő, melyek megterhelnek egy egyébként jó autót is, nem még egy olyat, ami fél lábon igyekszik minket hazajuttatni. Az A8-as kelet-nyugati autópályára rákanyarodva megpróbáltam felvenni a 130-140-es utazó tempót, fél perc után vissza kellett venni. Szerencsére olyan 110 körül normalizálódott a helyzet, bár már kezdett bent melegünk lenni, néha 1-1 szellőztetés segített. Az Ulm előtti hegyeket csak úgy tudtuk abszolválni, hogy bekapcsoltam a ventillátort. Mivel nem akartam folyamatosan gyilkolni, az emelkedők után megálltunk kikapcsoltuk, és a 110es tempóra ráállva faltuk tovább a kilométereket.

A fentieket leszámítva minden különösebb probléma nélkül hagytuk magunk mögött Münchent, a BMW üzemeket (Dingolfing, Landshut). Deggendorf előtt viszont elérkezett az első elkerülhetetlen pisiszünet. Parkolóba begurul, autót kicsit nyugodni hagy, majd leállít. Na ezt nem kellett volna... Későn jutott eszembe, hogy reggel is nehezen indult a gép, most teljesen úgy tűnt, hiába indítózok. Ettől féltem a legjobban: félúton valahol ottmaradni. A 8. próbálkozásra nagy köhögve életre kapott a motor, tartott gázpedállal vártam meg Orsit, hogy beszálljon, és tovább menjünk. Szívem szerint már meg sem álltam volna sehol, de egy fél tank benzin sajnos nem volt elég arra, hogy a maradék 650-700km-t megtegyük, ráadásul matricákat is kellett még venni.

Passaunál - a hibámból tanulva - járó motorú autóba tankoltunk, a ventillátort újra bekapcsolva egy utolsó pisiszünetet engedélyeztem, majd nekivágtunk annak, hogy megállás nélkül végigszeljük Ausztriát.

Az első kényszerpihenő St. Pöltentől nem messze került beiktatásba. Muszáj volt cserélnünk, és Orsinak átadni a kormányt, mert egyre hosszabbakat pislantottam. Az utolsónál konkrétan a leállósávban (110-el) nyitottam ki újra a szemem, úgyhogy az első pihenőhelynél átadtam a volánt. Orsi sem volt sokkal jobb állapotban, mert negyed órával előtte bólintott el, de nem volt más választás, én teljesen kész voltam. Szerencsére gond nélkül vette az akadályt. Száguldottunk tovább, Bécs előtt újra aktiválni kellett a ventillátort, hogy a hegyre felkapaszkodjunk. A városon aztán úgy mentünk át, mint forró kés a vajon. A magyar határ előtti utolsó OMV kúton megálltunk egy magyar matricát venni. Jól lehúztak 13 (!) euróra, de végül mégiscsak jó döntésnek bizonyult, ugyanis a határon, valamint a határ utáni kutakon embertelen sorok alakultak ki a nagy karácsonyi hazautazások miatt.

Győrben tárt karokkal vártak már minket, kissé megnyugodva állítottam le a motort és bontottam az első karácsonyi sört :)

Az autó be volt jelentve Budapestre szervízbe, hogy a kisebb problémákat orvosolják rajta, ehelyett egy köhögő vizet melegítő ipari hulladékon kellett különórázni a szerelőnek. Szerencsére nem eredménytelenül: a termosztát, vízpumpa, vízhőfok-jeladó feleslegesnek tűnő cseréje, valamint mindenféle hengerfej problémák kizárása után fény derült a turpisságra. A dec. 23-i kapkodásban a német szervízben 3 jeladót rossz helyre csatlakoztattak, mellyel szisztematikusan leégették a motorvezérlést. Valódi csoda volt, hogy egyáltalán haza tudtunk jönni vele. Az eldurrant vízcső cseréje után a motor szívó/injektor részét pedig a 7-es méretű tőcsavaron egy 8-as anyával sikerült rögzíteniük, nem csoda, hogy alig indult be az autó, ugyanis itt hatalmas fals levegőt szívott. A leégetett vezérlő, a fent felsoroltak, valamint 1-2 apróság cseréje, valamint a hiba megtalálása és orvoslása otthon 85 ezer forintunkba került. A német 265 eurót, ha ehhez hozzáadjuk, akkor nyugodt szívvel mondhatom: csekélység :(

Összefoglalva: nagy szerencsével értünk haza, rengeteg pénzbe került egy rohadt kis cső és az emberi butaság, de még ennél is több ideget sikerült lenyelni. A visszaút viszont az autó szempontjából problémamentesen zajlott :)

Elhagytuk megint egy időre Magyarországot, 30-át írunk, lassan elérjük Linz-t a pályán. Zuhog az eső, remélem, a hegyekben most ugyanennyire esik a hó és holnap nagyon jó pályánk lesz síeléshez. Most a kiutunk azonban közel sem olyan döcögős, mint hazafelé volt.

Már mind a ketten vártuk a haza utat, most talán még inkább, mint máskor. Megvettük a kis karácsonyfánkat - igaz 24-én indulunk hajnalban, 31-én érkezünk - de mégiscsak legyen azért otthon is. Sajnos a végén egészen mással töltöttük a 24-é hazaút előtti napokat.

Kedd: 24-ei héten, még kedden „lerobbant” az autónk, elkezdett valamiféle gyanús gőzfelhő kiáramlani a motorháztetőn. Egyből megálltunk, egy lépést sem tovább! Nyugodt szívvel konstatáltuk, hogy az autóból tényleg csak gőz száll fel és nem füst, nem ég semmi! Nagy szerencsénk volt, hogy ( ájj a laptop közben izeg-mozog és a fejlámpa sem marad mindig a helyén. Szerintem egy-két mellettünk elhaladó autós biztosan azt gondolja, hogy valami üregi bányában nőttem fel, hogy még az autóban is ilyen hordok a fejemen) szóval járó motor nélkül legurultunk egy közeli parkolóba. Természetesen aznap zuhogott a hó, se előtte, se utána nap, pont aznap volt a legnagyobb havazás mikor autót kell tolni a csúszós útonJ Boldi elvitte szervizbe. ( Autós különkiadás rovatunkról ő fog gondoskodni)

Szerda: Átvizsgálták, mondták, hogy biztosan csak a nagy hideg miatt gőzt láttunk és hát kicsit azért folyik is a hűtővíz és töltögessük.

-          - Hazamehetünk vele Magyarországra? Tudja, 1000km, nem itt van a szomszédban!

-          - Ezzel?! Persze, csak figyelgessétek a vízszintet!

Csütörtök: Boldi elindul reggel dolgozni. Melegszik a hűtővíz. Első lehetséges helyen kiáll. Látja, hogy nincs benne hűtővíz. Ahogyan tölti bele, pár másodperccel később ugyanaz a mennyiség folyik ki alul! „Kicsit folyik a hűtővíz, mi?!”:) Első szervizbe begurul.

-          - Srácok, gyorsan egy szerelőt, mindenki kifelé, melegszik a motor, elfolyt a hűtővíz! Holnapra kész kellene, hogy legyen, szombat reggel mennénk vele Magyarországra.

-          - Háát necces, necces… azért van rá esély, délután hívunk!

Délután bizakodva telefonáltak, hogy péntekre készen lesz az autó. Egy csövet kell kicserélni, mert ott folyik a víz!

Péntek: Boldi hívogatja őket, hogy akkor mikorra is mehet érte. 6-ig van nyitva a szerviz. Mondták, hogy ők sietnek. Az utolsó egy órában, míg be nem zártak, körülbelül már ott állt mellettük végig, hogy mindenképpen készen legyen stb… Elkészült! Végén már 3-an voltak belebújva a motortérbe, de ELKÉSZÜLT és ÜZEMBIZTOS. Kifizettük a német precizitást, kétkezi munkát, szakértelmet. Igaz már csak 1 hetet kellett volna kibírnia, mert Bp-n már be volt jelentve szervizbe két ünnep között. de sebaj, a lényeg, hogy most már jól megcsinálták!

-          -   Akkor azt mondod, hogy nyugodtan elindulhatok vele Magyarországra? 1000km!

-          - Kissé köhögve indult be ugyan, de igen kicseréltük a csövet, most már semmi gond nem lehet. Egyébként az alapjárata mindig ilyen volt?

-          - Hát mindig kissé döcögős, bár nem ennyire!

-          - Na, akkor még egy légtelenítés és mehettek Isten hírével! Kicseréltük a csövet, most már nem lesz gond!

Már menetre készen vártam Boldit, hiszen menni kell boltba, szendvicsre valót venni és még egy-két apróságot. Boldi meg is érkezett. Láttam én, hogy nem stimmel valami. Amint elhozta az autót, megint elkezdett melegedni a motor. Hívta a szervizt, de nyilván akkor már senki nem vette fel a telefont 6 óra után. Hihetetlen! Meghallottam a hangját, rosszabb volt, mint bármikor. Szegény autó, mit műveltek ezzel! Boldi lefújta az esti bolt programot. Ezzel nem megyünk sehova, melegszik, már a ventillátor sem kapcsolt.

Bár bizonyosan várjátok az izgalmas folytatást, hogy akkor eljutottunk-e haza egyáltalán illetve,  ha igen, akkor hogyan?! Ezt már Boldi fogja elmesélni, ugyhogy tessék kommentekben noszogatni is:) + Autós különkiadás rovatunk is Reá vár:) 

Megérkezett az első hó. 2011. december 20.

Szülők Német honban III.

Hajnalodik, kiugrom az ágyból….megint üres már a lakás…(hinném, de azért Boldi reggeli fütyörészése a zuhany alól mégiscsak elfeledteti velem ezt :)). Szülőket felkészítettük az útra, 5 órakor elhagyták a házat és mostanra már biztosan Münchennél járnak. Még mielőtt azonban előre szaladnánk, nézzük a tegnapot:

Vasárnap: A kissé hosszúra nyúlt éjszaka után elhúzodott a felkelés is…számunkra! Természetesen Anyuék addigra már rég bejárták a környéket. 10 óra már elmúlt mire összeszedtük magunkat, szavazásra bocsátottuk a vasárnapi tervezetet és mindenki megelégedésére egyhangúan döntöttünk! Először megtekeintjük az Esslingeni várat majd pedig a belváros eddig pénteki sötétbe burkolózott részeit tekintjük újra meg, kiegészítve az óvárossal és karácsonyi vásárral.

Sajnos alig, hogy kiléptünk a lakásból, könnyes vagy még inkább esőcseppes szemmel konstatáltuk, hogy hát már megint esik. No persze ez nem olyan dolog, ami bármitől is elijesztene minket, sőt méginkább emlékezetesebbé tud tenni napokat, de mégiscsak jobb lett volna azért egy kis napsütés. A várnál éppen sólyom, sas ill. egyéb hatalmas karmokkal és szárnyakkal rendelkező madár bemutatót tartottak. Furcsa volt…..hatalmas park, közepén szalaggal elkerített kis rész. A bemutató „megtekintésére” fizetni kellett, így bárminemű bámészkodás mely arra utalhatott, hogy akár fél szemmel is nézi valaki a műsort, súlyos következményekkel járt: Makrancos kinézetű hölgy, karján egy bagollyal, német szavakkal dobálózva, mindenféle figurákat írt le a kezével. Mindezek fényében kissé sietősre vettük a várlátogatást, néhol azért készítettünk fényképeket is, de kizárólag csak a várból megtekeinthető városról ill. szőlősorról. Időközben elállt az eső is.

Leálltunk egy közel eső parkolóházban és elindultunk a tervezett körsétánkra. Hihetetlen hangulat uralkodik ilyenkor. Minden felé égők, sok ember, össze-vissza utcácskák,  illatok….minden, minden olyan karácsony. :) Beültünk egy kis étterembe, fiúk sört, lányok kávét ittak. Időközben kezdett sötétedni, így kis felmelegedés és pihenés után tovább haladtunk a karácsonyi forgatagban. Szeretem ezt a várost, kb akkora mint Győr…kicsi de mégsem kicsi és nagyon hangulatos. Az út megkoronázásaként elmentünk egy étterembe, amit mi Boldival korábban már teszteltünk, mégiscsak kóstoljanak meg valami igazán német specialitást: volt végül azt asztalon Käsespätzle, Zwiebelrostbraten (érdekes: pirított hagyma nélkül J), Barbecue Teller és azért, de csak mert a kiváncsiság nem hagyott nyugodni mi lehet az a „Crepes”, hát rendeltem egy ilyen desszertet. Végülis kiderült, hogy sima palacsinta kb, persze azért meg nem maradt. :)

Azt hiszem mindenki nevében elmondhatom, hogy bőségesen jól laktunk és nagyon finomat ettünk. Hazaértünk szerencsésen, leparkolunk, mindenki kiszáll, Boldi menne ki, hogy na akkor keres helyet az autóval…hát…csak nem indul, meg sem nyikkan. :) Mondanám, hogy ez a formánk, de az lett volna az igazi, ha mindez a mélygarázsban történik és onnan kell kivontatni vagy babrálni vele… Így mégiscsak azért mellénk állt a szerencse is. :) Akkor bicepszre fel, kimegyünk eltoljuk… Boldi gondolkodik, mi lehet, mi lehet?!

Autós magazinunk különkiadása: amikor azt hiszi az ember, hogy egy bajor féllábon is bajor, akkor azért jusson az eszébe, hogy az is csak egy autó. Ha pedig már a 17. évét tapossa azon a fél lábon, akkor tud bosszantó dolgokat produkálni. Például olyat, hogy leállítod a motort, kiugrasz, beengeded a többieket a lakásba, majd te visszaülsz, hogy keresel helyet és leparkolsz, indítóznál és meg se nyikkan. Konkrétan elfordítod a kulcsot, és nem történik semmi. Volt már ilyen máskor is, pl. amikor D-ben vagy R-ben próbáltam véletlenül indítani. Csakhogy most P-ben volt. Még egy próba: nem megy N-ben sem. -„Emberek! Nagy a baj.” – gondoltam. Egyetlen kulcs van az autóhoz, és elromlott benne az EWS2 jeladó? Mehetek a BMW-hez új kulcsot venni? Az autó meg az út közepén a tilos övezetben. Gondoltam nem verem nagy dobra, megtartom kettőnknek a kis titkunkat, ezért csendben kihívtam Orsit, ő leellenőrizte, hátha neki szép szóra megnyikkan, de sajnos nem. Letoltuk az útról. Megnéztem a neten, hátha volt már valakinek hasonló nyűgje, de semmi idevalót nem találtam. Még a józan paraszti eszemre hallgatva úgy gondoltam, hogy a biztosítékokat végignézem. Akkor már két segítőm is jelentkezett, úgyhogy kicsit sem féltem már kint egyedül fejlámpával a sötétben és szemerkélő esőben. Biztik bogarászása térkép alapján – mind jónak tűnik. Utolsó halovány és erőtlen próbálkozásként akksi leköt. Bepattanok, izomból kétszer PRND321 és vissza. Akksi visszaköt, melyet elégedett elektromos szikra nyugtáz a sarunál. Kulcs elfordít, gyújtás, indít – pöcc-röff. Az esetleges kellemetlenségekért senki nem kért elnézést, ennek ellenére bent 2dl zsérci leányka nagyon jól esett. Vége. /Boldi

De minden jó ha a vége jó, elindult és ez a lényeg, vagy ahogyan Geszti Péter mondaná, „Akkor jó egy film, ha a végén jönnek a boldog kisfarkasok és akkor mindenki boldog”:)

Itthon már csak a hideg sörök kedvéért nyitogattuk a hűtőt…azt sem sokáig, hiszen korán volt pizsomaosztás a hajnali kelés miatt. Persze, ahogyan máskor is, a tervezett idő megint kicsit elnyúlt. Megnéztük a készített fényképeket, videókat és már este is volt.

Remélem, mindenki jól érezte magát és hát hagytunk még bőven látnivalót legközelebbre is!

A szülőkkel készült interjú itt található: LINK

u.i.: Reggeli gyanánt az utolsó, kidobásra szánt Somlóival is sikerült meggyűrköznünk, így semmi sem veszett kárba. :)

Újra este…  Szól Hofi, boros poharak töltve… Minden adott egy jó estéhez és egy jó blog bejegyzéshez!

Sikeresen vettünk a  mai távot is. Örömmel tudatom, hogy meglátogattuk a világ-első TV-tornyát is. Kis várakozás után pikk-pakk fent voltunk a kilátók királyának tetején. Olyan hihetetlen szél fújt, már lépni is nehezen lehetett. :) A szerencsénk, hogy tényleg szuper idő volt, hideg, de legalább nem felhős, és tényleg szép látvány nyílt Stuttgartra ill. a Fekete-erdőre!Videó:LINK

Kis nézegetés (és megfázás után) Stuttgart felé vettük az irányt. Megálltunk egy parkolóházban és elindultunk a kastélykert felé. Sajnos a mostanáig húzódó tüntetés eléggé lerontja a szépségét. Teli van még mindig sátrakkal (hát nem tudom, vajon laknak-e bennük, mert azért így 6-7 fokkal birkózva odakint…nem tudom milyen lehet sátorban alduni), fákhoz kötözött/láncolt székekkel és plakátokkal. Egyébként épp a héten dőlt el a népszavazás. Hogy miről? Hogy miért is volt a tüntetés?

Stuttgart21:  „A Stuttgart 21 egy tervezett közlekedés- és városfejlesztési projekt, amely a stuttgarti vasúti csomópont teljes átépítését és újjászervezését tartalmazza. A szintén tervezési fázisban lévő Wendlingen- Ulm nagysebességű vasútvonallal együtt hivatalosan Bahnprojekt Stuttgart–Ulmnak nevezik.

A projekt a stuttgarti vasúti csomópont teljes átszervezését és modernizálását foglalja magába. Az átalakítás központi eleme a stuttgarti főpályaudvar átépítése fejpályaudvarból földalatti átmenő pályaudvarrá. Ehhez minden irányból ki kell építeni a csatlakozó vonalakat is, amelyeket többnyire nagy sebességet lehetővé tevő alagutakban vezetnek. A feleslegessé váló felszíni vágányok helyén mintegy 100 hektárnyi terület szabadul fel, amit a városfejlesztési projektek rendelkezésére bocsátanak. Azonban az építkezést kezdetektől fogva nagy társadalmi ellenállás kíséri, így még kérdéses, hogy az eredeti tervekből mennyi valósul majd meg.” by wikipedia

Ennek a projektnek az értelmében a „szép, füves” kastélykert egy része megszűnne, ill. a fákat pl áttelepítenék. No hát a környezetvédők ezt nem nézték jó szemmel és mások sem. Múlt héten 60% többséggel nyert azonban az „építők” tábora! A projekt folytatódik, megszavazták!

Beismerem, elég hideg volt. Beismerem, nem is volt ott még olyan szép a kastélykert a tüntetők miatt és hát így megszavaztuk, hogy nem kellene itt tovább menni, vágjuk le az utat és a „Biergarten” felé induljunk neki a sétáló utcának. Többünk csalódására a sörkert teljesen zárva volt: se sör, se kávé, se meleg, se semmi. Immár kicsit gyorsabb tempóban elértük a sétáló utcát, a Köngstrasse-t. Mindjárt egy forralt borral nyitottunk. Meglepő: itt olcsóbb volt 50 centtel, mint szerény kis városkánkban. Elkortyolgattuk majd beültünk rögtön egy „Yufka”-ra is! Nagyon sokan voltak, kissé fújt is a szél így hidegebbnek érződött mint valójában volt.

Kis sétálgatás után el is döntöttük, hogy akkor inkább fel kellene valahol melegedni. Egységben az erő: „Menjünk haza”. Alig 2 utcányi távolság után Boldi kitalálta, hogy azért azt a hagyományos sörözőt mégiscsak meg kellene nézni, ahol frissen készítik a helyi sört. Természetesen a másik irányban volt, sejtésre csak, hogy merre. „Sebaj, mindjárt ott vagyunk gyertek csak!” :) Kis bolyongás után való igaz, odataláltunk. Megkóstoltuk a helyi specialitást: 1,5 l kancsó, 6 pohárral, helyi főzésű sör. Jó is volt! (megj.: Nem bolyongtunk, pontosan tudtam, hogy hová kell menni, és a karácsonyi sörért még egy kicsit bolyongani is megérte volna... /Boldi)

Már lassacskán 5 felé járt, így hazafelé vettük az irányt. Én voltam ugye a sofőr az első autóval, GPS-el….bevallom férfiasan (megj.: nem férfi, azóta már ellenőriztem /Boldi), Stuttgartban eddig körülbelül 3-szor voltunk bent. Behajtottunk GPS szerint az alagútba, és hát alagút vége, GPS még nem tért magához…hát merre, merre?! Egyenesen biztosan! ”Újratervezés”... Na jó semmi gond, majd azt mondom Boldinak, hogy Apukám meg akarta nézni a meccset meg a stadiont, azért nem kanyarodtunk le a megfelelő helyen. :)

Kis kerülővel végülis elértünk az E-centerbe ahol be lehetett vásárolni, EDEKA, az eredeti német bolt... :) Mi lányok még felmentünk az Intersportba egy gyors kört tenni, de valóban gyorsra sikeredett így az élelmiszerboltba visszaérve, hát hol is keressük a fiúkat: naná, hogy az italoknál! :) Persze csak egy kenyéré’ mentünk, de került más is a kosárba a Ritter sporttól kezdve a különböző sörökön és ajándékokon át minden!

Már hetek óta szemeztem egy Kinder tojással. Ilyen nem kapható otthon. Kerek 3x akkor, mint az eredeti, mégis Kinder, Mikulás vigyorog rajta „Vegyél meg” szavakat suttogva... :) Na mondom Boldinak, ha a Mikulás már nem hozott nekem idén Kinder tojásos adventi kalendáriumot, akkor csak megérdemlek már egy ilyen tojást így december eljövetelével! :) Kemény vizsgálgatás, rázogatás után ki is választottam a nekem valót! Zörög is, nehéz is…biztosan összerakós és értékes, ami megéri az árát. :) Bár mindenki előtt tagadtam mégis alig vártam, hogy hazaérjünk és kibontsam! Sajnos kicsit csalódás volt.. A csoki Isteni, tenyérnyi nagyságú, de a játék sajnos mégsem összerakós volt. Egy kis plüssfigura, no de legalább mikulás sapkát tettek a fejére így az ünnepekre kiváló. :)

Itthon volt vacsi, töltött káposzta a’la Boldi szülei módra. Be kell valljam a töltött káposztát Istenien tudják azon a vidéken készíteni, egyszerűen imádom, bár estére lehet nehéz étel, azért mégiscsak enni kellett... hát hogy a viharba ne ettem volna?!:) Most már lassan a jelennél tartunk. Folyik a kabaré és mindenki nevet: hiába, vannak azért itt halhatatlan komédiások is mint Hofi Géza! :)

Holnapra kis levezető sétát ill. városnézést tervezünk. Talán Esslingen világosban, hogy mindenki lássa a szőlő ültetvényeket, valamint a kastélyt. Aztán valami vacsi valahol és hát a búcsú este van tervben. Meglátjuk, holnap mivel nyitom a blogot! :)

Péntek estét írunk…már  mindenki szuszog…ma megérkeztek a Szülők:)

Kicsit az előzményekről: a csütörtök sűrűre sikeredett! 5-ig németem volt, Boldi hazaért, elmentünk bevásárolni, edzeni, hazaértünk…

21:30: Még egy utolsó gyors S.O.S hívás Anyuéknak, hogy ha már nem GPS-el jönnek, akkor mégiscsak el kellene mondani részletesen, hogy hogyan találnak ide az „ESSLINGEN” táblától! Boldi a hozzá mért türelemmel egy fél órás szeánsz keretében el is magarázta, míg a szülők jegyzeteltek.: „Le a B10-ről , két jobbos és STOP az ESSO benzinkútnál! Egy telefon és Orsi ott van 10 percen belül, hogy aztán a kis utcákon elnavigáljon a lakáshoz!” Na, akkor rendben, ez is megvolt. Hívjuk még fel gyorsan Jocit, hisz felelőtlenül megígértük, hogy persze időben itthon leszünk és Skypeolunk. Sajnos épp elment kb. mindenki, mire végre „forró dróton” voltunk L Hát, sebaj… Jocival azért jót beszélgettünk! :)

11:00: Végül is már csak a polcot kellene felfúrni, meg a pörköltet elkészíteni! Biztos sok emberben felmerül a kérdés, hogy de miért kell mindenképpen felfúrni a polcot aznap este?! No, nem azért mert bárkinek is meg akarnánk felelni, hogy mire jönnek a szülők, feltétlen fent legyen az összes! Igazából a titok csak annyi, hogy másnap kellett Boldinak visszavinni az egész fúró készletetJ Na hát akkor nekiálltunk pörköltnek, kis csalással ( pulykahús, zöldség összeturmixolva :) …1 óra és már rotyogott is! A polc, ajj hát oké legyen így, úgy, amúgy… kimérve, bejelölve. Hozom a porszívót, Boldi munkaállásban a fúróval… nekiáll a falnak, én tartom a hulló por alá a porszívót. Kissé gondolkodom közben, hogy humánus dolog-e hajnali 1-kor a szomszéd (lehet épp hálószoba falán) épp lyukat fúrni! Már megszólalnék, mire Boldi közli, hogy hát ez nem megy, nem megy…ezt csak ütve fúró viszi át. Na mondom jó is van ez így, feküdjünk le, majd én megmondom még Anyuéknak, hogy hozzanak ütve fúrót (hajnali 4-kor terveztek indulni). Gyors SMS….

1:30: ”Jó reggelt, kisebb akadályokba ütköztünk itt az éjszaka, lécci egy ütve fúrót dobjatok még be a kocsiba”…de mivel gondoltam ám, hogy ők úgysem olvasnak SMS-t ezért még egy ébresztőt beállítottam hajnali 3:50-re, hogy csak felhívom őket.

3:50: Ébresztő… nehezen észhez térek, telefon. Álmos hangon először még csak össze vissza beszéltem (állítólag), kérdezték: „ Gond van? Gond van?” „Dehogy, dehogy: csak hozzátok az ütve fúrót, küldtem SMS-t :) Jaaaa, hát azt ők nem nézték, de akkor majd hoznak:) Na ok:)

6:40: Korán kelés, Boldi munka, én nekiesek a lakásnak…sitty-sutty…minden ragyog, rakjuk fel rotyogni az ebéd maradék részét is. Mondom Boldinak, hogy hát 4-kor indulnak, kb. egy ezres… hát mégiscsak messzi már az a fiatalos mentalitás… ha nekünk 8 óra az út, kb nekik olyan 10 lesz. Ebben a tudatban ki is számoltam, hogy akkor 2 felé ide is érnek, addigra melegen készen is lesz a pöri,

palacsinta torta, steak, rizs, tészta áhh minden… Ja és közben még persze hajat is kell mosnom! Vicceltek?! Simán belefér.  (megj.: a mosás 5-10 perc, de a szárítás az már valami 2 órás folyamat, de ezt egy kopasz férfi soha nem fogja megérteni /Boldi)

12:30: Csörög a telefonom… Vizes hajjal az utolsó palacsintát épp kisütve közlik, hogy „itt vagyunk ám az ESSO kútnál!” Na, mondom…király :) Gyors hajszárítás a konyhában egyik kézzel, másikkal utolsó palacsintát kisütni, megforgatni! Sapka fel, rohanás lefelé!

Örömködés, ölelkedés, minden rendben voltJ Nagyon tetszett mindenkinek a lakás! Kis idő még szükséges volt a maradék ebédhez, de 30 perc és melegen minden tálalva volt! Nagyon dícsérték mind a Steaket, mind pedig a pörköltet + mára már a palacsinta tortából sem maradt, de ez inkább Boldi érdemeJ Persze hiába mondtuk: „NE hozzatok semmit se!” Pakolták a kész töltött káposztától, a Somlóin át az 5kg almáig mindent kifelé! A hűtő még soha nem látott ennyi ételt egyszerre :)

Boldi hazaérkezett, este még bementünk ide Esslingenbe a belvárosba, hogy a karácsonyi vásárt megnézzük kis laza esti sétaként. Sajnos nem volt igazán jó idő, csipegett csöpögött… Áhh, nem kell esernyő…. Mire odaértünk már szabályosan zuhogott… Áhh, semmi gond, ez csak csöpögJ Persze 30 perc és csavarni lehetett a hajamból kb. a vizet. :) (megj.: semmi gond, most 2 helyett úgyis csak 1,5 órádba került, mire megszárítottad /Boldi) No, hát ennek fényében elég rövidre zártuk, de azért egy forralt borozás még mindenképpen belefért. Itt Németországban standard kb. 3 Euro 2dl forralt bor, de azért az jól is esik ebben a hidegben.

Hazafelé vettük már épp az irányt, mikor én és Anyu - tudván, hogy amúgy is két kocsival voltunk, 6 emberre: Női/Férfi jármű felosztásban - még úgy döntöttünk, hogy benézünk a „KARSTADTBA”. Ez egy olyasmi bevásárlóközpont, mint régen az Arrabona áruház volt, ahol Anyu sokáig dolgozott, így gondoltam még nosztalgiának is jó és nekem a hangulata is sokkal jobban tetszik, mint az ilyen plázáké. Épp csak 1 óránk volt körülnézni. Boldival előtte slusszkulcsot cseréltünk, hogy a 4 ajtóssal menjenek haza 4-en. Eltelt az 1 óra, bezárt az áruház, menjünk hazafelé. Lent a parkolóházban ismerős, magyar hangok köszöntenek a fizető automatánál. Mindenki ott várt ránk, hisz a lakáskulcsunk az a mi autónk kulcsán van, amit én kaptam meg, így Boldi hiába vitte haza a szülőket, bemenni már nem tudtak. Természetesen telefon, vagy ilyesmi Nálunk nem volt, így elérni nem igazán lehetett minket. :) De csak 1 óra volt, még talán ez volt a szerencse. :) No stress, hiszen mindenki pihenni jött!

Hazaértünk, vacsora, beszélgetés és rövid időn belül azért eljött az este 11 is. Sok volt azért az út is és fárasztó! Remélem mindenki a rossz idő ellenére is jól érezte magát! Holnapra a híres stuttgarti TV –torony, kastély kert és a karácsonyi vásár ill. sétálóutca a terv! Reméljük már az idő sem lesz esős!

Ma olyan „Minden jó” érzéssel fekszem már le a hasamban! Lehet a karácsony, lehet a szülők, de ma biztosan mosolyogva alszom el. :)

 "Természetesen ami mindenkinek járt: PEREC utalvány:)"

Stuttgartban szerveztek állásbörzét, pont amilyenek otthon is szoktak lenni. Sok céges stand, ingyen toll, sok frissen végzett emberke keresné a helyét a nagyvilágban. Itt azért kicsit komolyabban veszik, mint otthon, nem csupán céges bodegák vannak, hanem busszal viszik a jelentkezőket a cégekhez, a helyszínekre. Már nem is emlékszem, hogyan találtam rá erre a lehetőségre, de valamilyen internetes kutakodásom eredménye lehetett. Gyorsan regisztráltam is és a dátumon kívül sokáig nem is tudtam sokat az egészről.

Elérkezett a nap, még körbenéztem a hirdetett oldalon. Már fel volt sorolva 4 járat, amely közlekedni fog: kb. 4 órakor indulnak, és 8 órakor érkeznek vissza Stuttgartba. Minden buszjárat esetében olyan 7-8 cég fel volt sorolva. Már ez elején gyanús volt, hogy hogyan fogunk tudni 4 óra alatt ennyi céget meglátogatni, de gondoltam majd ez is egy újabb német titok lesz, valami leleményes időbeosztás, fénysebességgel közlekedő buszok vagy valami ilyesmi, amit mi magyarok nem is sejthetünk.

Kissé sietősre vettük odafelé az utat, hogy még legyen előtte elég időnk a standoknál is begyűjteni a szükséges anyagokat, cégneveket és hát tájékozódni mégis. Gondoltam, arra legalább tökéletes alkalom lesz, hogy megtudjam, milyen cégek működnek egyáltalán itt a közelben, milyen profillal, stb… Persze volt jó pár, ahova már pályáztam is, de sok új is. Körbe is jártuk viszonylag hamar…kicsit azért kisebb volt, mint a Corvinuson szokott lenni és sokkal zsúfoltabb is. Eszembe jutott, mikor még csak azért jártunk oda elsős korunkban Valiékkal, hogy igyunk valami teát, kávét vagy épp csak, hogy begyűjtsünk pár szuper tollat a nehezebb napokra… J De szép idők is voltak az egyetemista évek J

4 óra, indulnak a buszok. Lemegyünk, kissé bámészkodunk… kezünkbe nyomnak valami lapot valami menetrenddel és látjuk, hogy beállnak sorba a buszok, 1-2-3-4. Mi kiválasztottuk a 3-as útvonalat, mert így fél perces eszmefuttatás után az tűnt a legérdekesebbnek. Elindultunk… 6 cég kb.. Áhh, jó lesz ez. Közben nézegetem kezemben a papírt. Menetrend… Valahogy nem áll össze teljesen a kép… Mi ez a sok szám?! Boldi is néz, hm… közben megáll a busz, bemondják az első cég nevét és leszáll kb. 6 ember. Ajtó bezár, elindulunk. Hirtelen leesett, hogy ez a busz ez nem „vár” ez a busz megy körbe-körbe, és bárki leszállhat meg fel. Jaaaa, hogy ez ilyen! Na, akkor gyorsan döntsük el, hogy kb a következőn leszállunk-e... Persze oké, akkor szálljunk le, bár nem tudjuk mi az a cég, de megnézzük.

6-an szintén kb. megint leszálltak a buszról + mi ketten. A cég emberei már vártak minket a megállóban, szépen bevezettek minket, prezentációs terem, perec, innivaló minden…. hát akkor mindenkiről egy rövid kis bemutatkozást kérnek. Szépen elmondtam németül, hogy honnan jöttem, ki vagyok, mivel foglalkoztam eddig, stb… kicsit úgy néztek rám, mint valami Ufóra! Miután Boldi megszólalt, hogy ő pedig leginkább csak kísérő, köszi de nem keres munkát akkor már még inkább. No, és amikor kiderült, hogy a cég profilja valami gépészmérnöki szakmába vágó automatizáció és modellezés… Akkor már kezdtem is megérteni, hogy miért néztek olyan különösen. :) Azért a rostos üdítő finom volt, kedvesek voltak és hát már ilyet is láttam akkor. :)

Kint körülbelül 20 percet vártunk a buszra a kiíráshoz képest, iszonyatosan hideg is volt aznap. Felszálltunk, de a következő kereszteződésben már megint dugó volt és így araszolgattunk, míg egészen már 50 perces késést nem konstatáltunk. Elértünk a „Pilz”-hez: mindenki futott fel forralt borral és hot-dog-gal  a kezében, minden amire az ember így este 7-kor már az ebéd óta vágyhat… Ezek, ezek bezzeg tudták hol kell leszállni! :) No persze mondtam Boldinak, hogy „áhh egyetemisták, csak az ingyen kaja miatt szálltak le itt, a cég biztosan nem érdekes. :) ” Következő, ahol le akartunk szállni a Festo volt, immár 1:20 perces késésben a buszunk!  Ennyi embert én még nem láttam egy helyen, kb. vagy 25-en leszálltak + kártyás beléptető rendszer… Na mondom: nem, akkor itt nem szállunk le, menjünk tovább, majd az utolsó céget még megnézzük, úgyis a késés miatt 1 járatot már „elvesztettünk”.

Utolsó cég INDEX… Ahh, hát ezt még tudjuk is, hogy hol van hiszen mi is Esslingenben lakunk, ahol a cég is van. Persze mi tudtuk, no de az nagyobb baj volt, hogy a sofőr nem! Össze vissza ment már, forgolódott, mikor egyik kereszteződésnél már épp megállt elővenni a térképet de Boldi előbb odaért hozzá, hogy akkor ő segítene, ha szabad, mert mintha itt már egy ideje céltalanul bolyonganánk. J A sofőr kicsit mentegetőzött, hogy tavaly másik vonalon volt, ezért nem tudja. No persze semmi gond. A késésünk közel már 1:40 percre rúgott. Kérdeztem is az irodához tartozó emberkét, akiből minden buszon volt egy, hogy most ha mi le is szállunk - most Stuttgartba visszafelé menet - egy cégnél, hogyan számítsuk ki, mikor jön a következő busz? Egységesen egészkor indítják Stuttgartból őket vagy 2 busz kering itt folyamatosan, vagy hogyan van ez?! Hát ő nem tudja, de valószínűleg 2 busz tesz itt két kört, úgyhogy igazából az biztos, hogy mindegyik késni fog. No, de hogy mennyit?!

Elemeztük a helyzetünket és úgy éreztük már 8 óra elmúltával, hogy ilyen tájt már lehet nem is látnának minket szívesen sehol sem, esetleg 40 percet kint állva a hidegben, buszra várva sem olyan kellemes… Szóval , hát ezt megszívtuk… Menjünk vissza vele Stuttgartig, ennek már így nincs értelme. Felmarkoltuk a perecet és irány haza:) A majdnem 5 óra buszozásból így kb. 4 órát töltöttünk valóban a buszon a cégek nézegetése helyett, de hát ez van. Legközelebb már okosabbak leszünk. :)

Mindenesetre ennek az egésznek megvolt a hangulata és szerintem iszonyatosan jó dolog, hogy van arra lehetőség, hogy az ember személyesen is megnézzem egy céget. Prezentálnak, körbevezetik az embert… Nekem nagyon tetszett. Ilyenre Magyarországon is szükség lenne.

... katt-katt. Pont.

- Na végre! Ez a poszt most végre jól sikerült. Mentsük is el szépen. Töltsük csak be újra... most hol van? Mi??? Áááááááhhh neeee. Elveszett, hogy r***djon meg az egész.

Kb. ez a monológ hangzott el otthon 3 hete. Igen, jól gondolja, Kedves Olvasó. A második nyaralásos bejegyzésről van szó. A mai napig nem tudom, hogyan sikerült, de megoldottam. Elkavartam az egészet, és most egy színes-szagos, képekkel megspékelt blog poszt kering valahol az éterben. Nem örülök, mert nagyon nehezen tudom megtalálni azt a pár percet az életemből, amikor ezzel tudok foglalkozni.

A hatalmas kihagyás után közkívánatra újból jelentkezünk! :)

Az igazat megvallva egy jó ideje visszatértünk Németországba, de mindig elfoglaltuk magunkat valamivel, és ez így is van jól. Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy nem fogtok lemaradni semmiről, és egy nyalarásos beszámolóval kezdjük az újabb sorozatot.

Indítsuk hát az időgépet, és egy picit tekerjünk vissza a szabályzón - egészen július 6-ig...

...Wendlingen am Neckar, 2011.07.06. 17:30...

...vége a munkaidőnek (na jó, hazudni se kell, itt ilyen nincs), indulni kell. Steffi, a kolléganőm már várt rám, ő ugyanis minden nap az Internationaler Verkehrsflughafen előtt autózik el, ezért megígérte, hogy az utolsó napomon kivisz a reptérre, az autót így a céges parkolóban tudom hagyni. A reptérre menet minden jól ment, nem kaptunk dugót, és bőven volt időm szétnézni a méregdrága üzletekben is. Pár csokit vettem azért, nehogy már üres kézzek jöjjek haza.

A Germanwings menetrendszerinti charter járata pontosan szállt fel - ilyen élményben azonban még nem volt részem. A pilóta egyenest egy viharfelhőbe irányította a gépet... Métereket dobáltak rajtunk a légörvények, és tök sokan be voltak csokizva. Én csak próbáltam élvezni a hullámvasutat, de nekem is könny szaladt a szemembe közben az izgalomtól :) A felhők fölé érve már minden rendben volt, és Budapesten egy meleg, nyári estébe érkeztem meg. Furcsa, de azért jó érzés volt majd' egy hónap után újra otthon lenni. A legjobb érzés viszont az volt, hogy már vártak is rám.

Joci volt a "taxis", Orsi csak "potyautas", ennek ellenére mondjuk én szorultam hátra az autóba. A ki-és beszállás a Ferihegy 1-en mindig kicsit sietősre sikerült még. A parkolódíjakat el akarjuk kerülni, viszont a rend éber őrei kínosan vigyáznak arra, hogy a taxisokon és az engedéllyel rendelkezőkön kívül mindenki más a fizetős parkolóban intézze el a hozzátartozója útra bocsátását. Na nekünk azért még mindig sikerült megoldani, de hosszabb műveletekre nincs is idő :)

Kis újpesti kitérővel gyorsan visszaadtam a nagyon jó szolgálatot tett székely GPS barátunkat a gazdájának, Máténak. Hazaérve pedig már a kisöcsém is az ajtóban várt: gyors élménybeszámoló, puszi, pá, kézfogás. Ekkor még vissza kellett szolgáltatni egy kölcsöntelefont Olesz bácsinak, és így legalább megtudtuk, hogy reggel pont arra megy mint mi, így nem kell taxit fogadni az Elte TTK épületig, hanem a rengeteg cuccunkat segít a buszhoz cipelni. Hozzászokott a nemesebbik felem az autózáshoz, nem semmi élmény volt, hogy ilyen problémákkal kell szembesülni... A segítség híre megnyugtatóan hatott. Otthon még egyszer átnéztük a csomagjainkat, rendeztük sorainkat, és kb. éjjel 2 óra volt, mire ágyba kerültünk - az egyébként Orsi által már kiköltözésre 99%-ban felkészített lakásban.

Reggel fél hétkor nem volt egy leányálom az ébredés, de azzal vigasztaltam magam, hogy  úgyis alhatunk a buszon eleget. Igen, igen, busz... Nem is akárhová. Még tél végén fizettünk be egy buszos nyugat-európai körutazásra, mely kb. a "Télből a nyárba" címet viselhetné. Egy alternatív utazási iroda szervezése, melynek az olasz Alpok és a francia riviéra a két fő témája.

Utastársaink Andris és Rita voltak - Andris az egyik legjobb barátom még az egyetemről, Rita pedig a barátnője. Mikor reggel odaértünk, többek között már ők is ott voltak, de a buszra még egy kicsit várni kellett. Üdvözöltük őket, érzékeny búcsút vettünk Olesz sofőr bácsitól, és mivel közben odaért a busz is, elkezdtük a bepakolást. Mikor ezzel részünkről elkészültünk, nyitottunk egy sört, és lelkiekben is felkészültünk az előttünk álló majd' egy napos utazásra.

Eleinte még élvezetes is volt, osztálykirándulásaim hangulatát idézte. Nem is lett volna baj, ha csak Nagykanizsáig megyünk, de hát nem addig szólt a jegyünk! :) Szlovéniában a Dráva völgyében haladva már igencsak feszengtünk az ülésben, és a felfújható nyakpárnáink sem hozták a vásárláskor beígért kényelmet. Próbáltam aludni, de nem igazán ment - bezzeg Orsinak semmi gondja nem volt, szerintem még életében nem aludt ilyen jókat, mint a buszon. Na hozzáteszem, hogy régen is volt ilyen fáradt, a költözésre készülés miatt pár órákat aludt csak az elmúlt napokban.

Az első hosszabb pihenőnk az ausztriai Klagenfurt mellett található Maria Wörth városában volt. Itt található a Wörthersee, melyben a bátrabbak meg is mártózhattak. Mivel épp egy zivatar után érkeztünk ide, és elég baljósan gyülekeztek a felhők, a többi gyávával együtt mi ezt kihagytuk. Helyette szemügyre vettük a városkát, mely gyönyörű, és elég jól gondját is viselik. Íme pár kép:

Egy étteremben magunkhoz vettünk néhány kalóriát és véralkohol-ezreléket, majd a megbeszélt helyen és időben felszálltunk a buszra. Utazásunk egyik leghosszabb szakasza következett: az osztrák Alplokat lassan elhagyva Olaszország felé vettük az irányt.

A hegyeket egy darabig magunk mögött hagytuk, és a Pó síkságon keresztül közelítettünk Courmayeur, az olasz Alpok egyik legszebb kis városa, és a Ferret-völgy felé. Egész éjjel utaztunk, az olasz autópályán benzinkutakon és pihenőhelyeken álltunk meg néhány alkalommal, hogy a lábunkat kinyújtsuk, illetve ki-ki kisebb-nagyobb dolgát elvégezze. A pihenők valami miatt a buszsofőröknek is fontosak voltak, de az érthetetlen vezetési szabályaikat sajnos még az idegenvezetők sem tudták rendesen elmagyarázni, így nem is próbálkoztunk megérteni, mikor, miért és mennyi időre kellett megállni. Az éjjel elég csendesen telt, csodával határos módon egész jól sikerült aludni is, és csak akkor ébredtem fel, amikor le-le kanyarodtunk a pályáról. A sok üléstől totál bedagadt a bokánk és a lábfejünk, egész ijesztő látványt nyújtott. Tapasztalt utazók megnyugtattak azonban, hogy ez elmúlik, ha az ember tartósan visszanyeri rendeltetésszerű testhelyzetét (el is múlt a következő napokban).

Reggel 7 óra körül érkeztünk meg Courmayeur-be, mely neve franciasága ellenére egy olasz városka. Innen csak pár percre volt a kempingünk, na de erről már a következő felvonásban fogok beszélni. Végszóként, valamint elöljáróban még három kép, csak hogy el tudjátok képzelni, milyen látvány is fogadott (segítek: lenyűgöző).

Remélem, hogy hamarosan megint lesz egy kis időm posztolni, addig is tartsatok ki: legyetek jók, és szobatiszták! :)

...pörög helyette az élet :)

Igazából megvolt a nyaralás, megtörtént a költözés, és már elég közel vagyunk ahhoz, hogy megtaláljuk a normális kerékvágást.

Írni fogunk mindkét (három) témáról, de amíg ez nem történik meg, addig ajánlom figyelmetekbe Orsi picasaját (linket kérésre küldök) illetve az egyik nyaraló utastársunk összefoglalóját (10 perces videó, helyenként egész jól sikerült képsorokkal).

Eljött ez a nap is... épp szedem össze a cuccaim és pakolom a bőröndbe. Holnap munka után repülök haza. Ez több dolgot is jelent: 1. Először leszek otthon június 13 óta. 2. Következik a várva várt Mont Blanc, Monaco, Riviéra nyaralás. 3. Neidlingentől sajnos búcsút kell vennem :( 4. Mikor a nyaralás után visszajövünk, beköltözünk a szupi kis Esslingeni bérlakásunkba :)

Furcsa érzés ez, mert az idejövetel is fájdalmas volt, és most a hazamenetel is az. Rá kell jönnöm, hogy mindez a pakolás miatt van. Nagyon nincs hozzá kedvem, de szerencsére már nem sok van hátra.

Egy darabig most búcsúzik a blog, de megígérem, hogy július 20 körül megint fincsi kis posztokkal fogok/fogunk jelentkezni, mert addig rengeteg víz le fog folyni a Rajna Majna Szajna folyóhármason (a Neckart nem is említve) :)

A német táj nagyon bejön. Magyarország legszebb hegyvidékeitől annyiban különbözik viszont, hogy itt minden második hegy tetején van egy vár, kastély vagy annak a restaurált romjai :) Ha Neidlingen honlapját megnézitek, az egyik legfontosabb motívum - a cseresznye mellett, amit itt előszeretettel termesztenek, és árulnak - ott is, a falunak helyet adó völgy fölé magasló legmagasabb hegy tetejére épített Reußenstein várának romjai.

Mióta itt vagyok, azóta mozgatta a fantáziámat, hogy felmásszak oda. Péntek délután egy (igen, 35 centes :)) búzasör társaságában beszélgettem Rittmann bácsival, és sok egyéb dolog közt szóba jött az is, hogy megközelíthető-e a rom. Hát persze, hogy az, úgyhogy nosza rajta, nekem sem kellett több. Szombaton felvettem a még bejáratós túrabakancsom, és útnak indultam. A falu határában egy parkolóban találtam egy turista térképet, nagy nehezen meg is találtam rajta a célpontom, belőttem az utakat, amelyeket követnem kell. Szokásom szerint egyszer még visszafordultam, mert elbizonytalanodtam, hogy jó felé megyek-e :) Aztán még egy lelki fénykép és GO!

Az erdő is hasonlít a magyar erdőre. A különbség talán annyi, hogy az utak illetve ösvények egy kicsit gondozottabbak, és nincsenek agyonvágva autók keréknyomaival, hanem teljesen jó állapotúak, kaviccsal szórtak. Jó pár magasles mellett haladtam el, útközben láttam egy őzsutát is a gidájával, remélem ők a vadászidényben kicsit óvatosabbak... Egy csomó vörös meztelen csiga volt az utakon, otthon ilyennel még nem is találkoztam. Az egyik "el is volt romolva", valaki nem vette észre, és agyonlépte... :(

Egy kis vízeséshez értem, teljesen érdekes volt, hogy a hegy oldalából a fák gyökere és a moha közül ezer helyen fakadt a víz, mely később kis patakká duzzadt, és a szikláról a mélybe hullott. A látvány annyira szép, hogy egy kis pihenő állomás is készült ide farönkökből. A megfáradt nénik és bácsik itt tudnak gyönyörködni, és kicsit fel is töltődhetnek. Én is szétnéztem, de sokat nem haboztam, és tovább indultam.

Már jó ideje mentem, amikor a fák lombja között feltűnt a várrom. Az egyetlen probléma az volt, hogy innen a hátsó oldalát láttam - szóval valahol elvétettem az utat. Magyarországon biztos nem mernék olyan csúnyát mondani, mint ott mondtam, és még nagyobbra nyitott szemmel elindultam vissza. Találtam is egy felfelé vezető keskeny gyalogösvényt, ami a visszafelé irányból látszott igazán, nem is csodálkozom, hogy elmentem mellette. Igazi kis kaptatónak bizonyult, de biztos voltam benne, hogy jó irányba visz. A tüdőm majd' kiköptem, mire felértem a hegy tetejére. A rom egész jó állapotban volt, többen is voltak ott. Ők valószínűleg valami más úton jöttek ide - pl. a 200m-re található autós-motoros parkolóból :) - mert annyira nem tűntek fáradtnak... Szétnéztem egy kicsit, megcsodáltam a falut a magasból, majd mivel már elég éhes/szomjas voltam elindultam haza.

Lefelé egy kicsit könnyebb volt menni, és a cipő végre nem a sarkam törte :) Kb. 3 óra alatt jártam meg az egészet, teljesen jó élmény és végre egy kis testmozgás volt.

Amikor ideértem, már várt néhány levél. Az egészségbiztosítást, illetve az adózással kapcsolatos bejelentéseket otthonról kezdtem intézni, de akkor már megvolt a német címem, és azt adtam meg. Ezek alapján én úgy gondoltam, hogy minden zökkenőmentesen fog zajlani a nevemre postázandó dolgokkal kapcsolatosan.

Be kell lássam azonban, a német postánál is csak emberek dolgoznak, ráadásul nem is minden nap ugyanazok az emberek. Így történhetett meg az is, hogy amikor másfél hét elteltével még mindig nem kaptam meg a bankkártyámat, kezdtem gyanút fogni. Bementem hát a bankhoz (akiknél amúgy is volt dolgom az ingatlanközvetítő busás tiszteletdíja miatt), ahol felvilágosítást kaptam arról, hogy a bankkártyámat a posta visszaküldte nekik. Tanácstalan képem láttán az ügyintéző hölgy megkérdezte, hogy ugyan a postaládán ki van-e írva a nevem... Ja, hát az nem volt. De kérdem én, hogy egy faluban, ahol egy házban azért csak ismerik egymást az emberek, erre miért van szükség (a fent vázolt helyzet alapján pedig igazoltan jogos a kérdés). Meg kellett rendelni újra a kártyát, mert "természetesen" a visszaküldött kártyát érvénytelenítik. Nem is lenne értelme a számlavezető fiókba visszaküldeni, ahol személyesen át lehet venni... Csak reménykedni tudok benne, hogy ennek nem lesz plusz költsége.

Munka után rohantam haza, hogy kiragasszam a nevem. Mondanom sem kell, otthon már 4 levél várt, a nemrég megrendelt hiperolcsó SIM kártyámmal, a visszaküldött bankkártyám PIN kódjával, a takarékkártyámmal, annak a kódjával - mindez így egyszerre...

Persze a biztonság kedvéért a nevem azóta ki van téve, és ma megkaptam a szép új (új, és tökéletesített) bankkártyám is. A kódját még várom :)

Azért érzek egy kis zavart a helyi Mátrixban. Ejnye-bejnye Deutsche Post!

Ismét eltelt egy hét, és az igazság az, hogy már többször is akartam postolni, "de nem megy az könnyen faluhelyen" :)

A hétvégén beköszöntött a nyár... Eddig mióta itt voltam, szinte minden nap esett az eső, azt hittem, hogy itt valami monszun van éppen. Ahogy általános iskolában tanultam a trópusi éghajlatról, minden nap menetrend szerint megérkezett az égi áldás. A hétvégén ez megváltozott, viszont igazából magam sem tudom, mi a jobb, mert most meg igen meleg van.

Egy barátom meglátogatott Baselből, szombaton Stuttgartban találkoztunk, s Königstraße-n toltunk egy (na jó, kettő-kettő) sült kolbászt, majd röviden tiszteletünket tettük a legkisebb és egyben első, helyi, családi sörfőzdéjében a Calwer Eck Brauerei-ban. Saját főzésű, friss, szinte szűretlen vegyes sörük van, melyet kancsóban is lehet kérni - nem olcsó, de remélem, nem utoljára ittam belőle :) Jó dolognak találom azt, hogy az ember itt ihat egy sört, és aztán még hazavezethet. Mondjuk valljuk be, hogy ha otthon is bevezetnék ezt, egy csomóan full részegen is úgy gondolnák, hogy "még belefér". Valahogy itt megvan a kultúrája a dolognak.

Felmentünk a Hauptbahnhof tetejére is, a torony éke egy hatalmas, forgó, este pedig kivilágított Mercedes embléma. (Amúgy ilyen van még a 8-as autópályára München felé kivezető szakasz mellett is.) A torony teteje 12 emelet magasan van, és egy lift visz fel. A kilátás egész korrekt, de sajnos egy kicsit elrontja a drótháló, ami valószínű, hogy inkább az öngyilkos jelölteket tartja vissza attól, hogy leugorjanak, mintsem a madarakat, hogy berepüljenek :) Innen rá lehet látni a Fernsehturm-ra, és elgondolkodtató, hogy milyen lehet onnan körülnézni... Na majd legközelebb...

A városligetet juttatta eszünkbe a Schloßgarten, ami a város szívében található, és nagyon nagy területen nyúlik el. A pályaudvarhoz közeli részén azért láttunk egy, számunkra csöves tanyának tűnő kis sátortábort is, amely mellett egy díszes, színes társaság élvezte nomád módon letelepedve a perzselő nyári napsütést. Hiába, megfordul itt is mindenki, még magyar mondatokat is hallottunk egy roma társaságtól, akikhez sajnos éppen nem volt időnk odamenni haverkodni. A Schloßgarten nem csak azoknak ajánlott, akik az nyüzsgő városból a természetbe szeretnének kicsit menekülni, hanem a megfáradt, de főleg éhes, és nem kevésbé szomjas flótásoknak is. Nekik kedveskedik a Biergarten, mely szombat késő délután már tele volt hangoskodó fiatalokkal. Van itt élet, kérem szépen :) Meg is untuk, és hazajöttünk Neidlingenbe, ahol még hosszasan beszélgettünk a teraszon a világ nagy, és még nagyobb dolgairól. Igazán bírom ezt a kis falut, kár, hogy már nem sokat fogok itt vendégeskedni :(

Vasárnap be is bicikliztük a környéket - Rittmann bácsi a múltkor felajánlotta, hogy a három bicikli közül választhatok, és használhatom őket... ...most választottunk egyből kettőt is, és a jó időt élvezve bejártunk két szomszédos falut is. Még szerencse, hogy errefelé elég közel vannak egymáshoz a települések. :D:D:D

Kora délután úgy döntöttünk, hogy ideje búcsút venni, és visszavinni Attilát Stuttgartba. Útközben még kajáltunk egy dönert Wernau-ban, és megpihentünk Altbach egyik kerti sörözőjében is. Kívülről megnéztük az Esslingeni lakást, és mikor a szemközti szomszéd néni elzavart, mert szerinte rossz helyre parkoltam az autóval (igazából nem értettem, mi volt a problémája, de már hatalmas empátia alakult ki bennem, és az értelmes bólogatásnak is fekete öves nagymesterévé váltam), célba vettük a Stuttgarti pályaudvart...

Jó volt ez a hétvége, jó volt végre a Skype-on kívül is magyarul beszélgetni kicsit. Remélem, hogy még sokan meglátogattok itt, és Titeket is megkínálhatlak az Aldiban 32 centért árult búzasörrel. Szegény Attilának csak a 28 centes jutott :)

Kíváncsi voltam, hol is fogunk lakni, mit is lehet ott igazából csinálni, miről híres a város...

Orientációképpen, itt található: Esslingen am Neckar (Google Maps)

Stuttgart kb. 10-15 km (attól is függ, hogy honnan számoljuk), kb. 91 ezren laknak itt, és amúgy engem kísértetiesen emlékeztet Egerre. Hegyes-dombos (nem, nem Hegyeshalmos... leülhetsz, elégtelen), közepes nagyságú város. Amerre a szem ellát, zöld területek veszik körül. Rengeteg szőlőt láttam, és múltkor amikor a 10-es számú pályán haladtam el mellette, eszméletlen zöldhagymaszag ütötte meg az orrom - rájöttem, hogy nem véletlenül, itt a hagyma az kultusznövény, nagy ünnepeket szoktak csapni a Hagymaisten tiszteletére :)

Amúgy ezzel van egy "jó" kis történet is, ami a középkorból származik: az ördög álruhát vett, és úgy ment ki az Esslingeni piacra. A kofától egy almát kért, de az megismerte a patájáról és a pokol kénes szagáról, ami áradt belőle. A kért alma helyett egy fej hagymát adott az ördögnek, aki gyanútlanul jóízűen beleharapott. Nagy volt ám a meglepetés, és az ördög olyan mérges lett, hogy elátkozta az esslingenieket -> mostantól nem "Esslinger" hanem "Zwieblinger" a nevetek (gyengébbek kedvéért Zwiebel = hagyma). Ez a németeknek biztos vicces is és egymást ugratják, vagy esetleg a gyerekeket ijesztgetik vele - nekem még annyira nem jött át :S

A lényeg, hogy a lakásunk is ilyen kertvárosi (inkább hegyoldali) részen van, csicseregnek a madarak, és fél óránként még egy autó is elmegy előtte. Ez tuti tetszeni fog, a Lehel utca négy sávját kettéválasztó 14-es villamos síneinek látványa, valamint az ablak előtt épp a megállóból kigyorsító, ill. megálló előtt lassító szerelvény diszkrét hangorkánja után... :)

Aki esetleg hiányolná a blogról a képeket, az nyomjon most frissítést a böngészőn, majd pedig ha újra eljutott idáig az olvasással, akkor: leülhet, elégtelen! :) Sajnos nincs fényképezőgép nálam, úgyhogy még nem tudom megosztani azt a rengeteg vizuális élményt, ami itt ér :(

Kárpótlásul, és végszóként egy jó adag panoráma kép - gyertek, és nézzetek körül nálunk! (Tipp: "Panorama starten", majd a kívánt panoráma kiválasztása után az egér a kép alján lévő szürke buborék fölé húzása, aztán a jobb szélső buborékra kattintás).